Az ionofor mérgezés megelőzése

Szerző: Debra 24 | Dátum: 2019. február 19. 15:11

Takarmány eredetű, véletlen ionofor mérgezés állatlétszámtól függetlenül bármely olyan hazai gazdaságban előfordulhat, ahol

  • ionofor hatóanyagot tartalmazó, gyógyszeres baromfitápot tartanak,
  • ahol - az uniós tiltás ellenére - ionofor tartalmú marha-, nyúl-, vagy sertéshizlaló tápot tárolnak és/vagy használnak,
  • ahol a gazda bármilyen állatot ismeretlen eredetű és/vagy ismeretlen összetételű (címkétlen) táppal takarmányoz (pl. mert a táp egy nagyobb kiszerelés megosztásával került a birtokába),
  • ahol a gazda olyan táppal takarmányoz, amely címkéje szerint kokcidiosztatikumot tartalmaz, de a bekevert kokcidiosztatikum nincs konkrétan megnevezve (hiányos címkézés),
  • ahol bármilyen állatot olyan táppal takarmányoznak, amely (vagy amelynek egy része) ionofor hatóanyagot is felhasználó takarmánykeverő üzemben készült.


Adatok hiányában becsléseink sincsenek, jelenleg hány hazai gazdaságban áll fenn az ionofor mérgezés kisebb-nagyobb kockázata.

Ionofor mérgezésben nemcsak a célzottan kezelt (célállat) fajok, hanem - keresztszennyeződés útján - egyéb állatfajok is megbetegedhetnek és elpusztulhatnak. Egyes ionoforok kis mennyiségben is halálos veszélyt jelentenek pl. a lófélékre, a kifejlett bendővel még nem rendelkező kérődzőkre, a felnőtt pulykákra, a kutyákra és a macskákra.

Az ionofor mérgezésnek nincs ismert ellenszere.

De mik ezek az ionoforok egyáltalán, mit keresnek a takarmányban és hogyan előzhetjük meg, hogy bajt okozzanak?

Az ionoforokról

Az ionoforok lényegében komisz, ioncsempész, szabotőr vegyületek. Képesek a - megfelelő védelemmel nem rendelkező - sejtek sejthártyáján át kéretlenül és nagy mennyiségben a sejt belsejébe juttatni különféle ionokat (felborítva ezzel a sejten belüli ionegyensúlyt), ezáltal működési zavarokat, majd sejtpusztulást okoznak. A takarmányba kevert ionoforokat bizonyos típusú mikroorganizmusok likvidálására használják, mégpedig:

  • +    kokcidiosztatikumként, azaz a kokcidiózist okozó, parazita véglények (Eimeria fajok) ellen
  • +    hisztomonosztatikumként, azaz a hisztomonadózist (fertőző vakbél- és májgyulladást) okozó protozoa (Histomonas meleagridis) ellen
  • -    profilaktikus antibiotikumként (leginkább a Gram-pozitív baktériumok ellen)
  • -    növekedésserkentő szerként (pl. a bendőflóra mesterséges módosítására, azaz egyes bendőbaktériumokat feláldozva az alacsony rosttartalmú takarmányozás oltárán)


Az Európai Unióban takarmányba kevert ionoforok csak baromfi kokcidiosztatikumként és hisztomonosztatikumként használhatók. A tagállamokban - más országok szabályozásától és a korábbi gyakorlattól eltérően – 2006. január elseje után kérődzők, sertés és nyúl ionofor hatóanyagot tartalmazó táppal nem etethetők.

Miért?

Az új antimikrobiális szerek kifejlesztése nem tart lépést a jelenlegi antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia terjedésével, ezért alapvető fontosságú a lehető legtovább megőrizni a már rendelkezésre álló antimikrobiális szerek hatékonyságát. 

Az antimikrobiális állatgyógyászati készítmények ezért nem használhatók fel állatokon a növekedés előmozdítása vagy a hozam növelése céljából, nem alkalmazhatók rutinszerűen (profilaxisra és metafilaxisra), és nem használhatók fel a rossz higiénia, a nem megfelelő állattartás vagy az ellátás hiánya, illetve a rossz mezőgazdasági gazdálkodás kompenzálása céljából.

Sajnálatosnak találjuk, hogy az ionoforos takarmányokra vonatkozó előírások szigorításával párhuzamosan, mondhatni, kerülő úton, „acetonémia kezelésére szolgáló gyógyszer” kategóriában, tejelő tehénállományban engedélyt kapott a bendő bólusz formában beadható monenzin. A készítményre – mely a tehenek szubklinikai ketózisának megelőzésére és (mondjuk ki) a tejtermelési szint megtartása érdekében kb. három hónapon át naponta 335 mg-os monenzin adagot biztosít, miközben ugyanúgy megváltoztatja a bendő belsejében a mikrobapopuláció összetételét, mint a betiltott ionoforos húsmarha hizlaló tápok – nehéz nem hozamfokozóként tekinteni.

Az uniós tagállamokban takarmány adalékanyagként engedélyezett ionofor hatóanyagokról és márkákról, a hatóanyaggal kezelhető és a hatóanyagra érzékeny állatfajokról és a kerülendő hatóanyag kölcsönhatásokról tájékoztat az 1. táblázat.

Az Európai Unió tagállamaiban takarmány adalékanyagként engedélyzett ionoforok Engedéllyel rendelkező márkák Az adott hatóanyaggal kezelhető állatfajok Az ionoforra, a takarmány ionofor szennyezésére különösen érzékeny fajok* Ismert hatóanyag-kölcsönhatások
monensin sodium (monenzin, monenzin-nátrium) Coxidin, Elancoban, Elancogran brojler csirke, tojó jérce 16 hetes korig, pulyka 16 hetes korig lófélék, kiskérődzők, vízibivaly, gyöngytyúk, felnőtt pulyka, kutya Más kokcidiosztatikumokkal tilos keverni.
Tiamulin, valnemulin, erithromicin, klóramfenikol, oleandomicin és szulfonamid hatóanyagú antibiotikumokkal egyidejűleg nem adható.
T-2 fuzáriumtoxin jelenlétében csökken a monenzin hatékonysága.
narasin (narazin)

narasin + nicarbazin
Monteban

Maxiban
brojler csirke lófélék, pulyka, nyúl, kutya Tiamulin, valnemulin, erithromicin, klóramfenikol, oleandomicin és szulfonamid hatóanyagú antibiotikumokkal egyidejűleg nem adható.
salinomycin sodium (nátrium szalinomicin) Sacox brojler csirke, tojó jérce 12 hetes korig lófélék, kifejlett bendővel még nem rendelkező kérődzők, pulyka, macska Tiamulin, valnemulin, erithromicin, klóramfenikol, oleandomicin és szulfonamid hatóanyagú antibiotikumokkal egyidejűleg nem adható.
lasalocid A sodium (lasalocid A nátrium) Avatec brojler csirke, tojó jérce 16 hetes korig, pulyka 12 hetes korig, fácán, gyöngytyúk, fürj, fogoly lófélék  
maduramicin ammonium alpha Cygro brojler csirke, pulyka 16 hetes korig lófélék, nyúl Tiamulin, illetve valnemulin hatóanyaggal történő egyidejű alkalmazását kerüljük.
semduramicin sodium (szemduramicin-nátrium) Aviax brojler csirke lófélék Tiamulin, illetve valnemulin hatóanyaggal történő egyidejű alkalmazását kerüljük.

* Szakirodalmi adatok alapján. A felsoroltakon kívül más - adott hatóanyagra eddig nem tesztelt / nem jelentett - állatfajok is érintettek lehetnek.

EU tagállamokban nem engedélyezett ionoforok: laidlomycin, beauvericin, calcimycine, enniatin, gramicidin A, ionomycin, nonactin, valinomycin, nigericin stb.

Az ionofor mérgezés tipikus esetei

Ionofor mérgezésre számos példát találunk a szakirodalomban. Ezek az esetek (a szándékos mérgezést leszámítva) túlnyomórészt 2 nagy csoportba oszthatók.

  1. Véletlen túladagolás célállatfajok esetén
  2. Nem célállat fajok véletlen ionofor mérgezése


Lássuk ezeket sorjában.

1.   Véletlen túladagolás célállatfajok esetén

Az ionoforoknak megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy az optimális és az állati szervezetre már mérgező adagjuk között (mondhatni a hatásos és a halálos adag között) nincs óriási különbség. Általánosságban elmondható, hogy a 30-50%-os túladagolás étvágytalanságot, a takarmányfelvétel, ezzel párhuzamosan a testtömeg gyarapodás csökkenését okozza, kétszeres dózis pedig már elhullásokhoz vezet.

Problémákat okozhat:

a)    az adott ionofor előírtnál magasabb koncentrációja a takarmányban (a videón szalinomicin túladagolás okozta bénulás),

b)     az adott ionofor egyenlőtlen eloszlása a takarmányban,

Ha az ionoforos premix nincs egyenletesen elkeverve a takarmányban, egyes állatok a napi dózis többszörösét vehetik fel. Megbetegedés esetén a helyes diagnózis felállítását megnehezíti, hogy a nem homogén takarmányból véletlenszerűen vett minta mindeközben normál, vagy alacsony ionofor tartalmat is mutathat.

c)    vízhiány, csökkent vízfelvétel, vagy dehidratáció az ionoforos takarmányozás időszakában (különösen pulykák esetében veszélyes),

d)    gyógyszerkölcsönhatás, vagy a takarmányban jelen levő fuzáriumtoxin (lásd az 1. táblázatot).

2.    Nem célállat fajok véletlen ionofor mérgezése

Főszabályként jegyezzük meg, hogy a háziállatok közül leginkább a csirkék szervezete tolerálja az ionoforok ioncsempész tevékenységét. (Szándékosan írtunk csirkét a házityúk helyett, ugyanis az ionofor tolerancia a kezelt állatok életkorától is függ.) A csirkékre optimalizált tápok, azaz a csirkékre beállított ionofor koncentrációk gyakorlatilag minden más faj esetében mérgezést okozhatnak. Ez alól nagyon kevés kivétel van, ezért soha, még kis mennyiségben se etessünk ionofort tartalmazó csirketápot más állatfajokkal. Az ionoforok maradandó károsodást okozhatnak a szívizomban és a vázizmokban.

Problémákat okozhat:

a)    nem célállatfaj takarmányának ionofor keresztszennyeződése a takarmánygyártás során

A takarmány-vállalkozók egy létesítményen belül, akár egy gyártósoron takarmányok széles skáláját állíthatják elő különböző célállatok számára. A gépek tisztítása, mosása ellenére egy korábbi gyártási tételből származó hatóanyag nyomokban átkerülhet a következő tételbe. 

Ily módon került például macska száraztápba szalinomicin, tömeges bénulást okozva Hollandiában és Svájcban, illetve néhány éve így mérgeződött meg monenzin szennyezés miatt 50 ló az elhíresült kaliforniai esetben. (Figyelem! A videóban a mérgezett állatok is láthatók.)

Nem célállatfajok esetén a takarmányban szennyezőanyagként megjelenő ionoforok maximálisan megengedhető mennyiségét a 2009/8/EK irányelv szabályozza.

b)    nem célállatfaj takarmányának ionofor keresztszennyeződése a takarmány tárolása, kiosztása során

Az ionoforos tápot jól láthatóan jelöljük meg, a többi takarmánytól különítsük el és adagolásához használjunk külön mérőedényt. Ha a takarmánytárolóba más személyek is bejárnak, hívjuk fel figyelmüket az ionofor hatóanyag alkalmazásának veszélyeire.

c)    nem célállatfaj hozzáférése az ionoforos takarmányhoz

Ha ionoforos táppal takarmányozunk, biztosítsuk, hogy ”illetéktelen állatok” ne férjenek hozzá sem a takarmány tárolási helyén, sem a gyógykezelt állat etetőjénél.

d)    ionofor túladagolásban megbetegedett vagy elpusztult állat elfogyasztása

Ez elsősorban ragadozó háziállatokra jelent veszélyt. 

e)    etetés címkétlen, ismeretlen összetételű táppal

Nem is részletezzük, milyen kockázatokkal jár. Az eddig olvasottak alapján ezt mindenki gondolja végig.

Az ionofor mérgezés tünetei

Az ionofor mérgezés tünetei nem specifikusak, sőt, a tünetek rejtve maradhatnak, ezért gyakran nehéz beazonosítani, hogy pontosan miben betegedtek meg, mitől hullottak el az állatok.

Ionofor mérgezéshez hasonló tüneteket okozhat (állatfajtól függően) például:

botulizmus, Newcastle-betegség (baromfipestis), Marek-betegség , E-vitamin / szelénhiány, sómérgezés, acidózis, mérgező növények (pl. gyűszűvirág) elfogyasztása, egyes humán szívgyógyszerek elfogyasztása, lupinózis, mikotoxinok (ciklopiazon-sav, fumonizin) a takarmányban, kólika, savós patairhagyulladás, CIPNM, akut légzési elégtelenség stb.

Az élő állatokon látható, a laborvizsgálatokkal kimutatható, a boncolással és kórszövettani vizsgálatokkal feltárható tünetek általában az emésztőszervrendszer, a máj, a vesék, a vázizomzat és a szívizom károsodására utalnak.

Értesítsük az állatorvost, tegyünk félre mintát a takarmányból és a további vizsgálatokig lehetőleg ne etessük az adott takarmánnyal az állatokat, ha az állományban több, az alábbiakban felsorolt tüneteket, vagy azok egy részét mutató állat is van és az ionofor mérgezés gyanúja nem zárható ki:

  • csökkent takarmányfogyasztás, takarmány visszautasítása, csökkent súlygyarapodás, anorexia,
  • csökkenő hozam (tej, tojás), 
  • hasmenés,
  • fokozott szomjúság, gyakori vizelés, barnásvörös, „tea színű” vizelet (izomfesték vizelés), 
     

     
  • lehangoltság, nyugtalanság, sertéseknél folyamatos visítás,
  • erős hasi fájdalomra utaló jelek, talaj kapálása, hát púposítása,
  • erőtlenség, remegő izmok, lábgyengeség, kutyaülés, elfekvés nyújtott lábbal,
  • egyensúlyvesztés, botladozás, rossz mozgáskoordináció, természetellenes testtartás,
  • petyhüdt bénulás,
  • szapora légzés, nehézlégzés,
  • megnövekedett pulzusszám, gyenge pulzus, szabálytalan szívverés, sápadt nyálkahártya,
  • izzadás, hideg végtagok,
  • hirtelen halál,
  • enyhe stresszhatásra, vagy normál fizikai megterhelésre bekövetkező halál.


Vágás, felbontás (boncolás) során a következőket tapasztalhatjuk (ha egyáltalán látható bármiféle elváltozás):

  • A vázizomzatban foltokban a fajra jellemzőnél világosabb, fakó hússzín (Zenker-féle izomelhalás)

    Bal oldalon foltos borjúhús, jobb oldalon kifehéredett sertéshús. | Fotók: CReSA SESC
     
  • folyadék a hasüregben (ascites),
  • tojóknál tojás peritonitis
  • a fajra jellemzőnél kisebb méretű lép,
  • a vékonybél nyálkahártyájának kipirultsága,
  • megnagyobbodott máj,
  • szalmasárga folyadék a szívburokban (hydropericardium)
  • szélességében megnagyobbodott szív, világos foltok, vérzések a szívizomzatban
  • pangásos savó a mellüregben (hydrothorax),
  • tüdővizenyő

    (Felsorolt tünetekkel nem csak ionofor mérgezés  esetén találkozhatunk. A diagnózis felállításához ezért is fontos pl. a takarmány laborvizsgálata.)

Az ionofor mérgezés kezelése

Az ionofor mérgezésnek nincs ellenszere. A látszólag tünetmentes állatok szervezetében is gyakran maradandó károsodást okoznak az ionoforok, elsősorban a szívizomban és a vázizmokban.

Teendők ionofor mérgezés esetén:

  1. A problémát okozó takarmányt az állatoktól meg kell vonni.
  2. A szervezetbe jutott, de az emésztőszervrendszerből még nem felszívódott ionoforok megkötésére aktív szén, eltávolításukra ásványi olaj adható.
  3. Támogató kezelésként segíthet
    • folyadék- és elektrolitterápia,
    • szelén, E-vitamin, B-vitaminok,
    • nyugalom biztosítása, stressz minimalizálása, fizikai terhelés csökkentése, szív kímélése (ha az EKG ill. szívultrahang vizsgálat eredményei indokolják).

Humán egészségvédelem

Ionoforos tápot tojástermelő állománnyal etetni tilos! Ionoforos takarmánnyal (véletlenül) megetetett állatok tojását, tejét ne fogyasszuk el. Ionoforos táppal a tervezett levágás előtt - a hatóanyagtól függően - 1-5 nappal már ne etessük az állatokat, azaz mindig tartsuk be az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási időt.
Az ionoforos takarmányt gyerekek elől el kell zárni.

Útravaló

Az ionofor vegyületeket takarmányba keverve házityúk és pulyka egysejtű parazitái ellen használják az állatgyógyászatban. Tápba kevert szokásos dózisuk egyéb állatfajok (különösen a lófélék) számára mérgező, ezért az ionoforos baromfitakarmány tárolásakor és kiosztásakor járjunk el körültekintően.

Irodalomjegyzék

2009/8/EK irányelv a 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének a kokcidiosztatikumok vagy hisztomonosztatikumok nem céltakarmányba történő elkerülhetetlen átvitelének legnagyobb megengedhető szintjei tekintetében történő módosításáról.
European Union Register of Feed Additives pursuant to Regulation (EC) No 1831/2003. Annex I: List of additives. Edition 1/2019 (267).
CVMP assessment report for Kexxtone (EMEA/V/C/002235). EMA/776008/2012.
Opinion of the Scientific Panel on Contaminants in the Food chain on a request from the European Commission on cross-contamination of non-target feedingstuffs by monensin authorised for use as a feed additive, The EFSA Journal (2008) 592, 1-40.
Opinion of the Scientific Panel on Contaminants in the Food chain on a request from the European Commission on cross-contamination of non-target feedingstuffs by narasin authorised for use as a feed additive, The EFSA Journal (2007) 552, 1-35.
Opinion of the Scientific Panel on Contaminants in the Food chain on a request from the European Commission on cross-contamination of non-target feedingstuffs by salinomycin authorised for use as a feed additive, The EFSA Journal (2008) 591, 1-38.
Opinion of the Scientific Panel on Contaminants in the Food chain on a request from the European Commission on Cross-contamination of non-target feedingstuffs by lasalocid authorised for use as a feed additive, The EFSA Journal (2007) 553, 1-46.
Opinion of the Scientific Panel on Contaminants in the Food Chain on a request from the European Commission on cross-contamination of non-target feedingstuffs by maduramicin authorised for use as a feed additive, The EFSA Journal (2008) 594, 1-30.
Opinion of the Scientific Panel on Contaminants in the Food Chain on a request from the European Commission on cross-contamination of non-target feedingstuffs by semduramicin authorised for use as a feed additive, The EFSA Journal (2008) 593, 1-27.
Jones, A. (2001). Monensin toxicosis in 2 sheep flocks. Can Vet J. Vol. 42, 135-136.
Markiewicz, W., Barski, D., Burmanczuk, A., Tomaszewska, E. (2014). Toxicity of salinomycin and narasin in turkeys. Journal of Elementology 19(3):903-914
Salles, M.S., Lombardo de Barros, C.S., Barros. S.S. (1994). Ionophore antibiotic (narasin) poisoning in rabbits. Vet Hum Toxicol. 36(5):437-44.
Ványi, A., Sályi, G., Majoros, G., Glávits, R., Sándor, G., Bagó, Gy. (1989). Interaction of T-2 fusariotoxin and monensin in broiler chickens infected with Coccidia. Acta Veterinaria Hungarica, 37(4), p. 327-333.


További disznóságok

 CIKK   4 hely, ahonnan ne gyűjts zöldet az állataidnak

 CIKK   Trombitája, víg ormánya

 CIKK   Vasegészség