Cukorbetegek-e az alpakák?

Szerző: Debra 24 | Dátum: 2020. október 3. 21:14

Ha a köznapi életben cukorbetegségről beszélünk, a diabétesz mellitusz valamely típusára gondolunk. Az 1-es típusú diabétesz mellitusz esetén a hasnyálmirigy nem termel elegendő inzulint, a 2-es típusra az inzulinrezisztencia, tehát a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége jellemző. A vérben lévő glükóz egyik esetben sem hasznosítódik megfelelően, így a vércukorszint kórosan megemelkedik (ez az állapot az ún. hiperglikémia). A diabétesz mellitusz az állatgyógyászatban sem ritka jelenség. Az 1-es típust leginkább kutyáknál figyelhetjük meg, a 2-es típus pedig jellemzően a kórosan elhízott állatok betegsége.

A magas vércukorszint a tevefélék, így az alpakák esetében meglepően gyakori jelenség. „A rendelőnkben megforduló tevefélék 42 százaléka hiperglikémiás a vizsgálatok megkezdésekor. Nem ritka a 300 mg/dL (16.5 mmol/L) értéket meghaladó vércukorszint sem.” – számol be tapasztalatairól az oregoni egyetemi klinika professzora (1). Ugyanitt, összehasonlítva az egészséges és a hiperglikémiás tevefélék hasnyálmirigyének állapotát, inzulinszintjét, a sejtek inzulinreceptorainak működőképességét, nem találtak jelentős eltéréseket a két csoport egyedei között. Tevefélék esetében a tartósan magas vércukorszintnek az esetek többségében NEM a diabétesz mellitusz az oka (1).

A tartósan magas vércukorszint szinte észrevétlenül sodorja olyan életveszélyes állapotok felé az alpakánkat, melyekből már nagyon nehéz, fáradságos és költséges, vagy épp lehetetlen visszahozni az állatot, ezért fontos, hogy a hiperglikémia kialakulásának hátterével minden alpakát tartó gazda és alpakák egészsége felett őrködő állatorvos tisztában legyen.

Kezdjük a témát a legelején.

Az emlősállatok, köztük az alpaka sejtjeinek elsődleges üzemanyaga a glükóz. A glükózt az állati szervezetet behálózó vérkeringés juttatja el a sejtekhez. (A vérben utazó glükóz, más nevén a vércukor mennyiségét szokás vércukorméréssel meghatározni.) A sejtek a glükózból nyert energiával életfolyamataik energiaigényét fedezik. Ha egy sejt sem glükózhoz, sem alternatív üzemanyaghoz nem jut hozzá, működésképtelenné válik és elpusztul. A tömeges sejtpusztulás megengedhetetlen egy élő szervezetben, így a megfelelő sejtellátást lehetővé tévő, stabil vércukorszint folyamatos biztosítása fontos szabályozási feladat.

Az egyes fajok átlagos vércukorszintje jelentősen eltérhet egymástól. Az egészséges kérődzők átlagos, normális vércukorszintje jellemzően alacsony (57-79 mg/dl), míg az alpakák alapjáraton is jóval magasabb vércukorszinthez (99-146 mg/dl) ragaszkodnak (2). Az alpakák ezt a magas vércukorszintet még táplálékhiány esetén is jól tartják, alternatív üzemanyag biztosítására testük zsírtartalékát ügyesen hasznosítják, miközben ketonanyagok alig keletkeznek. A vér glükózhiányából eredő vemhességi toxémia ill. a laktáció csúcsán jellemző ketózis ezért alpakáknál nem gyakori, illetve nem válik súlyossá (már csak azért sem, mert alpakáknál a nagy glükózigényű ikervemhesség eleve ritkán fordul elő és ezek az állatok nem is különösebben nagy tejleadásúak.)

Az alpakák sejtjeit tehát láthatóan még gyér legelőkön sem fenyegeti üzemanyaghiány. Energiaellátásuk szabályozásának viszont van egy Achilles-sarka.

Hogy a problémát megértsük, először is tudnunk kell arról, hogy a vérben rendelkezésre álló glükózból nem minden sejt csemegézhet kedve szerint. Az agy sejtjei például bármikor szabadon hozzáférhetnek a vércukorhoz, míg pl. egy combizomsejtnek ehhez engedélyre van szüksége. Glükóz utánpótlás hiányában (pl. éhezés), vagy nagy glükózfelhasználás idején (pl. vehem energiaigényének biztosítása) a szervezet a glükózengedélyek kiadását korlátozhatja és utasítást adhat rá, hogy egyes sejtek (pl. az említett combizomsejt) alternatív üzemanyagra álljanak át. Ilyen alternatív üzemanyagok például a zsírtartalék bontásából származó szabad zsírsavak, vagy az ezek átalakításából keletkező ketonanyagok.

A glükózfelvételi engedélyek kiadása egy fehérjehormon, nevezetesen az inzulin feladata. Ebben a néhány másodperces kis animációban éppen egy olyan izomsejt látható, amelyik csak az inzulin előzetes engedélyével vehet fel glükózt, hogy abból aztán a kis erőművében energiát állítson elő.

Beláthatjuk, mekkora zűrzavar származhat egy emlős szervezetében abból, ha például

  1. a hasnyálmirigy egyáltalán nem termel inzulint (1-es típusú cukorbetegség), tehát a sejtek hiába várnak, nincs, aki a szükséges cukorengedélyeket kiadja,
  2. az inzulin mennyisége nem elégséges és/vagy a megfelelő hatást sem váltja ki a sejtekben (2-es típusú cukorbetegség), vagy ha
  3. az inzulin hatását más hormonok tartósan felülszabályozzák, akadályozzák.

Az alpakákra leginkább a c) eset jellemző.

FELADAT: „Az inzulin hatását más hormonok tartósan felülszabályozzák, akadályozzák.” Kicsit álljunk meg ennél a mondatnál, mert ebbe a kategóriába tartozik egy olyan, szintén magas vércukorszintet eredményező betegség, mely kifejezetten nőkre jellemző és kialakulása egy bizonyos életszakaszhoz köthető. Hogyan hívják ezt a betegséget? Megoldáshoz kattints ide:

Megoldás: terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz). Ebben az esetben az ösztrogén, a kortizol és a humán placentáris laktogén hormon nyomja el az inzulin hatását.

Na de mégis milyen hormonok akadályozhatják alpakáknál egy olyan fontos hormon működését, mint az inzulin?! Milyen élethelyzetet kell ehhez elképzelnünk?

Nos, bármilyet, pont elég, ha ez a szituáció az alpaka szervezetében stresszhormonokat szabadít fel.

Ebben az egyperces videóban egy szorongó alpakát láthatunk. Fontos megjegyeznünk, hogy az a mümmögő hang, amit a felvételen is hallhatunk, nem cuki, nem vicces!! Ne kívánjuk hallani! Bizonytalanságot, diszkomfortot jelző, nyüszögő hang ez. A nyugodt alpakák semmiféle hangot nem adnak ki.

Erre a hangra szokás persze rálegyinteni: ugyan, kérem, egy társait riasztó, vagy egy pánikba esett alpaka egészen más hangokat ad ki. Igen, így igaz, de könnyebb is a harsányabb jelzéseket komolyan venni és azonnal intézkedni. A szorongás, a tartós diszkomfort (pl. a nem csillapított, krónikus fájdalom!) az alpakák csendes gyilkosa.

Beszéljük is át vázlatosan, mi okozhat distresszt egy alpaka számára. Tehát hogy az olyan, nyilvánvaló ijedelemmel járó eseteken túl, mint például egy kutyatámadás, vagy akár a gyapjúnyírás, mi szabadíthat fel stresszhormonokat az állat szervezetében, azaz milyen szituációk működnek stresszorként. Csak hogy néhány fontos példát említsünk:

  1. bármilyen eredetű, nem csillapított fájdalom,
  2. gyulladás a szervezetben,
  3. nagyobb sérülések,
  4. izoláció, fajtársak hiányából eredő szorongás;
  5. beszűkült menekülési távolság (kikötés, zsúfolt kifutó, körbejárható kiállítási karám);
  6. emberek nemkívánatos közelsége, fenyegetettség érzés (különösen természetellenes egy állat számára az őt, vagy kicsinyét percekig közelről videózó, dermedt mozdulatlanságban álló ember);
  7. nem elkerülhető, folyamatos zaklatás, piszkálás (fajtársak, vagy emberek részéről;
  8. agresszió elszenvedése.

FELADAT: Olvassuk újra figyelmesen az iménti felsorolást, majd indítsuk el újra a fenti, alpakás Youtube videót. A felsorolt stresszorok közül melyeket tudjuk beazonosítani a videóban? Megoldáshoz kattints ide:

Megoldás: d), e), f).

Ugye, most már jobban értjük, miért nyüszög az alpaka a lefilmezett szituációban?

Bármilyen eredetű (testi, lelki) distressz hatására az alpaka szervezetében stresszhormonok szabadulnak fel és életbe lép a vészhelyzeti protokoll. Megkezdődik az energiatartalékok mozgósítása, azaz mindenféle energiahordozó üzemanyagok felhalmozása a vérben; illetve a glükóztól erősen függő, kiemelt objektumok (agy, vörösvértestek) folyamatos energiaellátása érdekében intézkedések történnek a glükózengedélyek kiadásának átmeneti korlátozására is.

A vészhelyzeti protokoll (melynek itt csak egy részletét villantottuk fel) lehetővé teszi az állat számára a szükséges éberség biztosítását. Szervezete felkészül a menekülésre, vagy a harcra, illetve a várható sebek, szöveti sérülések javítására is. A stresszhelyzetben lejátszódó folyamatok tehát önmagukban és rövid távon nem károsak. Így, ha például véletlenül felrúgunk egy fém vödröt egy szundikáló alpaka közelében, abba nem fog belebetegedni. Hosszú távon viszont az üzemanyagok vérben történő felhalmozása és ezzel egyidejűleg a glükózengedélyek, azaz az inzulin korlátozása katasztrófához vezet.

Veszélyhelyzet!
Inzulinegységek, pii-henj!

Stresszhelyzetben az illetékes hormonok – adrenalin, kortizol, glukagon, növekedési hormon – a következő utasításokat adják ki egy emlősállat szervezetében.

1.) VÉRCUKROT NÖÖ-VELJ!

A vér glükózszintjének növeléséhez először is a máj és az izmok cukorraktáraiban korábban eltárolt glükózt ki kell küldeni a vérkeringésbe (glikogenolízis).

Majd minden olyan alapanyagot, molekulát, amelynek van glükóz előállításhoz felhasználható alkatrésze, mielőbb a máj glükózösszeszerelő műhelyeibe kell irányítani! (Felfokozott glükoneogenezis). Az így barkácsolt glükózt is a vérkeringésbe kell küldeni.

Egyes szervek, szövetek a glükóz felhasználásában most prioritást élveznek! Például az agy. (A többi sejtet kérjük, válasszon inkább alternatív energiaforrást a működéséhez!!) A cukorengedélyek kiadását ezért ideiglenesen korlátozzuk!! Inzulinegységek, pii-henj!

2.) MINDEN EGYÉB ÜZEMANYAGOT IDE!

Ha-la-dék-ta-la-nul meg kell kezdeni a zsírszövetek bontását! A bontásból származó szabad zsírsavak (NEFA) egy részét a keringésben kell tartani, hogy alternatív üzemanyagként hozzáférhetők legyenek.
A szabad zsírsavak egy hányadát pedig a májba kell irányítani, részint a máj energiaellátására, részint ketontestek képzése céljából. A ketontesteket, mint további lehetséges sejt-üzemanyagot ezután ki kell küldeni a vérkeringésbe.

Ha az alpaka erős stresszhatások sorozatának, vagy egymásra rakódó stresszhatásoknak van kitéve, akkor a vérében egyre több glükóz halmozódik fel. A vércukorhoz azonban a sejtek többsége hozzá sem tud nyúlni, hiszen nincs rá engedélye. Inzulin van ugyan az alpaka szervezetében - csak éppen nem csinálhat semmit. A jelenséget stressz indukálta hiperglikémiának nevezzük. Az alpaka sejtjei eközben üzemanyaghiányosak, így folyamatosan zajlik a zsírszövetek bontása és ezzel párhuzamosan az alternatív energiaforrásként használható szabad zsírsavak felhalmozódása a vérben. A beözönlő szabad zsírsavakat a máj elraktározza, ettől azonban a máj elzsírosodik és egyre rosszabbul működik (hepatikus lipidózis). A máj a zsírsavak egy részét becsomagolja, hogy szabaduljon a tehertől és a vérkeringésbe küldi, mint lehetséges sejt-építőanyagot. Ezek a fehérjébe csomagolt vérzsírsavak (alpakák esetén főleg trigliceridek) a keringési rendszerre és a hasnyálmirigyre viszont nagy kockázatot jelentenek (hiperlipidémia, hipertrigliceridémia). Mindeközben az alpaka veséje folyamatosan próbálja a felhalmozódó, de semmire sem használt glükózt eltávolítani a vérkeringésből. Így jelenik meg glükóz az alpaka vizeletében (glükozúria). A magas vércukorszint miatt gyakran vizelő alpaka egyre több vizet veszít és nagyon könnyen kiszáradhat (dehidratáció). A kiszáradás magas vércukorszinttel együtt életveszélyes kombinációt eredményez (HHS - hiperglikémiás, hiperozmoláris szindróma), de idáig az állat általában már el sem jut, mivel eddigre a mája és a veséje felmondja a szolgálatot.

Hogy mit látunk eközben az állaton?

Semmi különöset. Kedvetlenebb. Étvágytalan. Gyengélkedik. Nem akar felkelni.

Szundít, vagy beteg? Borzasztó, hogy ezeken az állatokon nincs egy normális, állapotjelző műszerfal! | Fotó: Alice Nerr

De akkor mi az, ami elárulja nekünk, hogy baj van?

Hát a vérkép!

Ha egy alpaka gyanúsan sokat pihen és már egy napja nem evett, mielőbb nézzünk vérképet, hogy lássuk, mi zajlik a szervezetében. Feltehetőleg semmi jó.

Kapcsolódó Facebook videó: Vérvétel - alpaka, láma

Amíg a vérvétel eredménye nincs a kezünkben, koncentráljunk a következő négy dologra:

  1. Hidratáljuk (itassuk) az állatot. Ez már önmagában is sokat javít a helyzeten. Kiszáradt állatnak se inzulint, se más gyógyszert nem fog tudni biztonságosan beadni az állatorvos, szóval ha kell, a legjobb lábasunkban, négy jégkockával kínáljunk vizet az alpakának, csak igyon!
  2. Csökkentsük a distresszt (ha gyanítjuk, mi okozza), vagy legalábbis ne növeljük rossz intézkedésekkel! Az izoláció rossz intézkedés!
  3. Etetéskor ne növeljük tovább a feltételezhetően magas vércukorszintet. Fehérjében gazdag takarmányt (pl. illatos lucernaszénát) kínáljunk az állatnak, ne kukoricát.
  4. Időnként állítsuk talpra, jártassuk az állatot. Ha ez már nem megy, mozgassuk át gyakran a lábait.

Amíg nincs laboreredmény, semmiképp ne adjunk:

  • hiperglikémiában ellenjavallt nyugtatót,
  • glükóz tartalmú infúziót,
  • glükóz prekurzorokat tartalmazó készítményeket (propilén-glikol, propionát, laktát),
  • bendővédett cukrot,
  • glükokortikoid injekciót.

Emlékezzünk rá, hogy a magas vércukorszint alpakáknál nagy valószínűséggel stressz eredetű, vagyis van inzulin az állat szervezetében, csak nem jut szóhoz. Amíg a stresszhormonok szintje magas, majdnem hiábavaló az inzulinpótlás. A stresszhormonok magas szintjét kell először csökkenteni alpakák esetében, tehát kulcsszavak a terápia kezdeti szakaszában: csend, nyugalom, komfort, barátságos fajtársak látható közelsége és nyomozás a lehetséges stresszorok (pl. betegség) után.

A munka veleje a laboreredmények érkezését követően vár ránk. Eddig ugyanis főleg a magas vércukorszintről beszéltünk, de ha egy alpaka már nem akar felkelni, akkor borítékolható, hogy a vérképében nem csak a hiperglikémiát fogjuk látni. A tartós distressz, ezzel együtt az inzulin adta glükózengedélyek elhúzódó, hormonális korlátozása olyan állapot felé sodorja az állatot, melynek sikeres kezeléséhez – gazdaként és állatorvosként is – bizony, fel kell kötni a gatyánkat. Ez az állapot a korábban már említett hepatikus lipidózis (esetleg izombontással, kiszáradással, vagy magas vérzsírszinttel is fűszerezve), mellyel következő cikkünkben fogunk foglalkozni. Újra áttekintjük majd a különböző stresszoroktól kezdve az inzulinblokkoláson át a máj végzetes elzsírosodásáig ívelő folyamatot, mert az eredményes terápia kulcsa e komplex folyamat megértésében rejlik.

Végezetül választ adunk néhány kérdésre, amely e cikket olvasva talán felmerült az Olvasóban.

  Miért ilyen érzékenyek a stresszre az alpakák? Miért pont ők?

Helyesebb inkább újvilági tevefélékről beszélni, a probléma ugyanis a lámákat is érinti. Ezek az állatok gyér legelőkhöz, időszakos táplálékhiányhoz, a ragadozók jelentette állandó fenyegetettséghez (éberség, menekülés) és a hegyvidék hűs levegőjéhez (belső fűtés) alkalmazkodtak vérük magas vércukorszintjével, sejtjeik takarékos glükóz felhasználásával és májuk jó hatásfokú (és gyakran túlságosan is buzgó) glükóz előállítási képességével. Sajátosságuk továbbá, hogy szénhidrátban gazdag táplálék felvételét követően az alapjáraton is magas vércukorszintet megemelő többlet glükóz csak lassan tisztul ki a vérükből, inzulintermelésük pedig alacsonyabb szintű, mint pl. a kérődző, vagy az együregű gyomrú állatoké. Fogalmazhatunk úgy, hogy ezek az állatok folyamatosan a „diabétesz határán” egyensúlyoznak. Ha tehát a glükózfelvételt segítő és a zsírbontást akadályozó hatású inzulin a stressz, pontosabban a stresszhormonok miatt tartósan háttérbe szorul, vagy termelt mennyisége akár csak kis mértékben is tovább csökken az hamar súlyos komplikációkhoz vezethet. Nem véletlen, hogy a takarmányozás során nagyon oda kell figyelnünk ezekre az állatokra részben a szénhidráttartalom kordában tartásával (tehát nem tömjük őket háztartási keksszel, ugye), részben pedig a megfelelő mennyiségű fehérje biztosításával (ne feledjük, az inzulinhormon is egy fehérje, valamiből azt is le kell gyártani).

  Az esetleges cukorürítést kimutatja a humán vizelet tesztcsík?

Igen. Igazából érdemes is beszerezni (kb. 1000 Ft/50db). Nem kell, hogy sok paramétert mérjen, de a glükóz mellett nem baj, ha ketonanyagokat is ki tud mutatni a vizeletben. Két okból. Mint korábban tárgyaltuk, zsírbontás esetén ketonanyagok nem keletkeznek nagy mennyiségben az alpakáknál, így ha a teszt mégis mutat cukorürülés mellett ketontesteket is, az fontos állapotjelző lehet. A másik ok inkább gyakorlati: ha kérődzőket is tartunk, így nem kell külön tesztet venni számukra vemhességi toxémia és laktációs ketózis tesztjéhez.

A vizelet tesztcsík megerősítheti a hiperglikémia hipotézisét, de nem váltja ki a vérvételt! Az alpakák (hacsak nincsenek kiszáradva), nem a hiperglikémiába pusztulnak bele, hanem az azzal párhuzamosan zajló, erőteljes zsírbontás következményébe. Hogy ebben a folyamatban hol tart éppen az állat, pl. mennyire van elzsírosodva a vére, veszélyben van-e a mája, veséje, azt ezzel a tesztcsíkkal nem tudjuk meghatározni.


Irodalomjegyzék
(1) Cebra CK, Anderson D, Tibary A, Van Saun R, Johnson LW (2014) Disorders of Carbohydrate Metabolism. In: Llama and Alpaca Care, Medicine, Surgery, Reproduction, Nutrition, and Health Care, 1st ed. Saunders Elsevier, Saint Louis, pp 539–541.
(2) Vérkémiai referenciaértékek. Cornell Egyetem Állatorvostudományi Főiskola, Ithaca, NY.


További teveféleségek

 CIKK   Alpakák zsírmáj betegsége

 CIKK   Cukorbetegek-e az alpakák?

 FACEBOOK VIDEÓ   Vérvétel - alpaka, láma