Lyukas fejű kacsa eladó

Az ember teremtésvágyának és szépség utáni sóvárgásának egyik legbizarrabb manifesztációja a lyukas fejű házikacsa. Ez egy létező állat, bár nem önálló faj, szigorúan véve még csak nem is fajta, inkább fajtaváltozatnak tekinthető. Számos kacsafajta lyukas fejű változatát, mint díszmadarat tenyésztik szerte a világon. A koponya hátsó (parieto-occipitalis) részén mutatkozó csontfolytonossági hiányt és az ezen a területen esetenként megjelenő kacsszerű csonttüskéket mutatják az alább koponyarajzok. 

De mégis ki vesz ilyen mutáns fejű kacsát és miért?

Nos, az élő kacsa feje természetesen nem lyukas, nem látunk az agyáig, a hiányzó csontdarab helyén ugyanis sérv türemkedik ki a koponyából, megemelve a bőrt és a tolltakarót.

Így jön létre a szépséges bóbita.

A koponyacsont hiányos záródásáért, az ezt kompenzáló sérv és végső soron a bóbita kialakulásáért felelős génvariáció (Cr – „crested”) testi kromoszómán helyezkedik el, ezért azt mindkét nem örökítheti és örökölheti. A rendellenesség ráadásul domináns módon öröklődik, tehát elég, ha az utód az egyik szülőtől megkapja a Cr allélt, bóbitás lesz. A koponyaperforációt, a sérv és a bóbita méretét és a Cr gén által befolyásolt egyéb folyamatokat illetően azonban eltérések mutatkozhatnak az utódokban (nem teljes penetranciájú, változó expresszivitású autoszomális domináns öröklődés).

A Cr allélt a bóbitás tyúkokban is megtaláljuk. A tyúkok szerencsésebbek, mert esetükben a koponyacsont felboltosul, ámde zárt marad a fejtetőn lévő bóbita alatt. A cikkben foglaltak kifejezetten kacsákra vonatkoznak.

A bóbitásság, mondhatni tehát, jól öröklődik. Mielőtt azonban – félretéve ellenérzéseinket a lyukas koponyával és a sérvvel kapcsolatban – lelkesen belevágnánk a bóbitás kacsák szaporításába tenyésztésébe, jó, ha tudjuk, a kacsák bóbitája el van átkozva.
 

Pazar bóbita. De mi van alatta? | Fotó: XINHUA

A letális gén

A kacsák diploid élőlények (akárcsak mi, emberek), ez azt jelenti, hogy minden génből 2 példánnyal rendelkeznek. Ha egy kacsa az apjától és az anyjától egy adott génből (esetünkben a bóbitásságot szabályozó génből) ugyanolyan génvariánst kap, homozigótának nevezzük. Homozigóta tehát, ha mindkét szülőtől megkapja a bóbitát létrehozó allélt (CrCr), vagy ha mindkettőtől bóbitátlanságot (így normál fejháti részt) örököl (crcr). Heterozigóta a kacsa, ha csak az egyik szülőtől kap bóbita-allélt (Crcr). Mint már említettük, ebben az esetben is lesz bóbitája, mivel a Cr allél domináns a bóbitátlansággal szemben.

Ha mindkét szülő heterozigóta (Crcr és Crcr kacsát párosítunk), az utód:

- 25%-eséllyel homozigóta bóbitás (CrCr) ☠ ,
- 50%-eséllyel heterozigóta bóbitás (Crcr),
- 25%-eséllyel homozigóta bóbita nélküli, normál (crcr) kacsa lesz.

A kacsák Cr allélje sajnos letális, ami végső soron azt jelenti, ha egy kiskacsa mindkét szülőtől Cr allélt örököl, azaz homozigóta bóbitás, már a tojásban halálra van ítélve. Ne feledjük, lyukas fejű kacsákról van szó. Márpedig az a káosz, amit a Cr allél a koponya fejlődése során okoz, igencsak kifejezett a homozigóta utódok esetében. Agyuk fejlődése gyakran akadályozott, vagy abnormális, ezért hamar elhalnak, más esetekben az embrió mozgásképtelen, vagy a csőre nem fejlődik ki, ezért nem jut ki élve a tojásból. A tojásból mégis kikerülő homozigóták kikelésük után hamar elpusztulnak.

Tojásban elpusztult kiskacsa, agya a koponyán kívül fejlődött. | Fotók: Patty Pickard

Mivel a Cr allélok találkozása élettel összeegyeztethetetlen rendellenességgel jár, ráadásul heterozigóta búbos kacsák párosításakor a pusztulásra ítélt homozigóta (CrCr) utódok elkerülhetetlen módon és nem elhanyagolható számban (25%) növekednek a tojásokban, az emberi jóérzés és felelősségérzet, vagy ha ez nincs, legalább a józan gazdasági érdek megkívánja, hogy a tenyésztés során ne hozzunk létre homozigóta (CrCr) kacsákat.

Ennek módja egyszerű: bóbitás kacsát (Crcr) bóbita nélkülivel (crcr) tegyünk párba. Az utódok 50% eséllyel ebben az esetben is heterozigóta (Crcr) bóbitások lesznek, tehát veszteni nem veszítünk semmit. Homozigóta normál (nem bóbitás) kacsából arányaiban több fog születni, mint két bóbitás kacsa párosításakor, mivel a tojásba haló (CrCr) kacsák helyett is bóbita nélküliek születnek.

Probléma megoldva. Vagy mégsem?

Az intrakraniális lipóma

A heterozigóta bóbitás kiskacsák kikelnek a tojásból, esznek-isznak, szaladgálnak, rosszalkodnak, növekednek. Mígnem egy napon a következő történik.

Eddig semmi baj nem volt vele. Most egyhetes, össze-vissza megy, mint aki részeg és a feje reszket, mint az öregeké.*

Három hetes kiskacsám, Peppie, 5 nappal ezelőtt még csak bukdácsolt, néhány napra rá már alig tudott egyensúlyozni és ha a hátára borult, nem tudott felkelni. Eszik, iszik, éber, de az utóbbi 24 órában rosszabbodott az állapota. Jelenleg az oldalán fekszik, a bal lábát nehezebben mozgatja. Attól tartok, a bal szemére már nem lát, legalábbis nem csukja be, ha felé nyúlok.*

Hat hónapos korában, egyensúlyzavarokkal kezdődtek a tünetek. A támolygás egy hétig tartott, majd elmúlt. Most nyolc hónapos. Újra szédeleg, ezúttal azonban a mozgáskoordinációja olyan rossz, hogy már az evésben-ivásban is akadályozza. Időnként rájön a kétperc, ilyenkor csak forog-forog a tengelye körül. Miután végre megáll, fejét-nyakát hátracsavarja és csendben áll ebben a pózban. Két ilyen roham között viszonylag normálisan viselkedik.*

Peppie és a bóbita átka.

Dehát mi történt ezekkel a kacsákkal? Agyukra ment valami?

Nos, szó szerint így történt. A választ a bóbita, pontosabban a sérv alatt találjuk, benn a koponyaüregben. Embrionális korban a Cr gén okozta szöveti zűrzavar az agyvelő burkának (meninx primitiva) fejlődését és differenciálódását is érinti. Az agy hátsó területén az esetek többségében kisebb-nagyobb lipóma (zsírdaganat) alakul ki, mely elhelyezkedésétől, növekedési ütemétől, méretétől függően elsősorban a kisagy normális működését akadályozza.

Bóbitás kacsa agyában kifejlődött lipóma (A képen fekete csillaggal jelölve). (Dorzális nézet.) (2)

A bóbitás kacsák 81,3%-ában előfordul agyi lipóma (1), melynek mérete elérheti az agy térfogatának 41%-át is (2). A lipóma mérete és a bóbita mérete között nem találtak összefüggést. A lipóma számos esetben nem okoz látható tüneteket, illetve ezek a tünetek gyakran csak hetekkel, hónapokkal kelés után, vagy stresszhatásra (pl. szállítás) jelentkeznek.

Ő itt Lemon. Már nem lesz jobban.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy fentiek ismeretében, kacsák esetében a bóbitára törekvés, mint tenyésztési cél, mennyire van összhangban korunk állatvédelmi, állatjólléti szemléletével és az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényben lefektetett alapelvekkel, nevezetesen a következő sorokkal:

Állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása.”

Bóbitás kacsa nincs Cr allél nélkül, mely allél koponyaperforációt, sérvet örökít, homozigóta utódok esetén biztos embrióhalált, a heterozigóta utódok többségében pedig agyi zsírdaganatot okoz, így egyszerre hordoz szépséget és betegséget.

Állatkínzásnak minősül-e a bóbitás kacsák tenyésztése?

Radikális állatvédők szerint igen. Álláspontjuk szerint a bóbitás kacsák tenyésztését tiltani szükséges, mint ahogyan elfogadhatatlan a nyomott orrú (brachicephal) kutyák és macskák tenyésztése is.

A kérdés (még az ezredforduló környékén) a német kormányt is foglalkoztatta. Szakértő bizottságot kértek fel annak vizsgálatára, hogy egyes társ- és díszállatfajták tenyésztési gyakorlata megfelel-e az állatvédelmi törvényben foglalt alapelveknek, kifejezetten az állatkínzás tilalmának (3). A bóbitás kacsákkal a Düsseldorfi Egyetem kutatói foglalkoztak (2). Gyakorlatban is használható módszert kerestek azoknak az egyedeknek a kiszűrésére, melyek (és utódaik) esetében a meglévő intrakraniális lipóma potenciálisan idegrendszeri problémákat okozhat. Feltevésük szerint ezen egyedek tenyésztésből történő kizárása esetén az utódok közül kevesebben szenvednek majd az agyi zsírdaganat kóros, viselkedési zavarokban is megnyilvánuló kifejeződéseitől.

Ami azt illeti, találtak valamit.

A lipóma okozta mozgáskoordinációs zavar egyik látványos formája, amikor a hátára fordított kacsa nem, vagy csak nehezen képes újra talpra kecmeregni (lásd fenn Peppie esetét!). A kutatók által vizsgált 26 kacsa közül mindazok, akik a múltban legalább egyszer valamiféle mozgászavar tünetét mutatták, jelentősen lassabban álltak a talpukra: átlagosan 13,4 másodpercre volt szükségük a művelethez, míg a többiek átlagosan 1,4 másodperc alatt megfordultak (még a leglassabb is végzett 3 másodperc alatt).

A hátrafordítós tesztek után a kutatók kísérleti tenyésztésbe kezdtek.

Az első évben a kacsák szabadon választhattak párt. A következő két évben csak a gyorsan forduló kacsák randizhattak és ez látványos eredményeket hozott. A kelési arány jelentősen javult (64% helyett 86%), csökkent a deformált koponya miatt tojásba halt embriók és a mozgáskoordinációs problémákkal küzdő kiskacsák aránya is. (Az eredmények értékelésénél vegyük figyelembe, hogy csak bóbitás kacsák voltak a csoportban, ennélfogva homozigóta (CrCr) utódok is fejlődtek a tojásokban.)

Az ígéretes eredmények ellenére a kísérletben résztvevő kacsák száma nem volt elég nagy ahhoz, hogy a kutatók egzakt „megfordulási időlimitet” írjanak elő a tenyésztők számára, továbbá nyitott kérdések is maradtak (pl. a megfordulási idő és az agyi lipóma mérete között nem mutatkozott korreláció). Ennek ellenére bízunk benne, hogy a bóbitás-nem bóbitás párosítás és a tenyésztők által is elvégezhető fordítási tesztek (azaz a legügyetlenebb állatok tenyésztésből történő kizárása) a jövőben hozzájárul a tojásba halt, a súlyos rendellenességgel születő, illetve a Peppie-hez és Lemonhoz hasonló bóbitás kacsák számának csökkenéséhez.

1.    Bartels, T., Krautwald-Junghanns, M. E., Portmann, S., Gille, U., Brinkmeier, J., Kummerfeld, N. (2002). Ataxia and Disequilibrium in Domestic Ducks (Anas platyrhynchos f. dom.) with Intracranial Lipomas. Vet Pathol 39:396–399 (2002)
2.    Mehlhorn, J., Rehkämper, G. (2010). Brain alterations, their impact on behavior and breeding strategy in Crested Ducks (Anas platyrhynchos f. d.). Arch.Geflügelk., 74 ( 3). S. 203- 209.
3.    Sachverständigengruppe Tierschutz und Heimtierzucht (1999): Gutachten zur Auslegung von § 11b des Tierschutzgesetzes (Verbot von Qualzüchtungen). BMELF, Bonn.

* Az esetleírások megtörtént eseteken alapulnak.

KOMMENTELJ A FACEBOOK-POSZT ALATT!