Debra története

Oltási könyve szerint 2011. júniusában született, a nap nincs megjelölve. Születése pillanatában az anyján kívül senki másnak nem volt fontos, hogy világra jött. Rajta kívül senki nem volt, aki a szívébe véste volna a dátumot, nem számított senkinek. Ahogy nem számított élete első hónapjaiban egyetlen embernek sem.

2011. szeptember végén találták meg kidobva, koszosan, csapzottan, szilánkosra törött lábbal, összetört bordákkal, német juhászkutya létére az ebben a korban elvárható ~12-16 helyett alig 6 kilósan, szó szerint csontsoványan. Életében először ezen a napon volt fontos valakinek, valakinek, aki nem rúgott bele, valakinek, aki nem fordította el a fejét és nem ment el mellette szó nélkül, valakinek, akire számíthatott.

És ettől a naptól kezdve valami megváltozott. Nem varázsütésre, de elkezdődött valami és ezt ő is érezte. Elsőnek azt tanulta meg, hogy az emberi kéz tud simogatni is, aztán azt, hogy az emberi kéz nem csak fájdalmat tud okozni, hanem képes azt enyhíteni is.

2011. szeptember 28-án Debra átesett az első műtétjén és fél éves lábadozásnak nézett elébe – kezdetben ideiglenes befogadónál, majd október 10-étől végleges családjánál gyógyult.
Az emberi kéz után az emberi szívet ismerte meg, folyamatosan tanulta, hogy az emberi szív tud hatalmas is lenni. A lecke olyan jól sikerült, hogy minden mást elfelejtett, amit az emberi természetről korábban hitt.

A fél év kényszer-bezártság leteltével Debra előtt kinyílt a világ. Előélete ellenére ismerős és ismeretlen emberek felé ugyanolyan bizalommal viseltetett, mint kétlábú családtagjai felé, nem félt senkitől, mindenkiről a legjobb szándékot feltételezte. Minden embert kedvelt, a családját pedig olyan hatalmas szívvel szerette, ami még kutyáknál is ritka.

Az első műtétjét követően 2015. májusáig az oltásain és az ivartalanításon kívül 4 alkalommal szorult orvosi ellátásra, ebből egy eset volt kritikus – akkor szerencsénk volt, rendelési időben történt a baj, a tünetek és a röntgen segítségével egyértelműen lehetett azonosítani a problémát és ennek köszönhetően elhárítani azt.

2015. május 31-én este Debra jóízűen megette a vacsoráját, de pár perc elteltével kihányta azt. Nem tűnt legyengültnek, sem különösebben levertnek, de mivel a szokásos virgoncsága is hiányzott, felhívtuk az állatorvosát és megkértük, hogy jöjjön ki megnézni, mivel rendelési időben már nem érünk be, de a korábbi bélelzáródás miatt megnyugtató lenne, ha megvizsgálná. Az orvos készségesen megígérte, hogy amint végez a rendelőben, indul.

Este 8 óra felé érkezett meg, a vizsgálat nem mutatott szervi elváltozást, se gyomorcsavarodást, se elzáródást, nem volt láza, a nyálkahártyák színe normális volt. Injekciókat kapott, ezt követően átmenetileg javult a közérzete.

Este 11 óra előtt nem sokkal azonban nyugtalansága fokozódott, majd pár perces epileptiform görcs jelentkezett nála. Már a roham közben hívtam az ügyeleti számot, kezdetben iszonyú félelemmel, aztán egyre erősödő dühvel, hogy miért nem veszik fel azt a rohadt telefont. Miután úgy tűnt, hogy Debra – bár kimerült – de jobban van, akkor vettem észre a kiírást az ügyeletes telefonszám mellett: „hétvégén 21 óráig”.

Az éjszakai virrasztás felváltva telt kétségbeeséssel, rettegéssel és reménykedéssel. Debra többnyire kimerülten pihent, időnként felkelt, ivott, majd erőtlenül újra lefeküdt. Könyörögtem neki, hogy reggelig tartson ki és megígértem, hogy mindegy mennyi időbe telik, mindegy mennyibe kerül, de meg fog gyógyulni, mert meg kell gyógyulnia. És ő kitartott.

Nyitás előtt egy órával a rendelőnél voltunk, amint megérkezett az orvos már a kocsiban megvizsgálta, majd pár perccel később megkapta az infúziót és benne a keringésjavító, méregtelenítő folyamatokat segítő gyógyszereket.

A kezelést követően, kb. másfél óra elteltével hazaengedték szigorú felügyeletet előírva és délutáni újbóli infúziós kezelésre visszarendelve.

Erre azonban már nem kerülhetett sor. Debra 12 óra 14 perckor meghalt.

Vajon mi lett volna, ha nem reggel 8-kor, hanem már éjfélkor megkapja a kezelést? Túlélte volna? Nem tudom. De bármit megadtam volna érte.

Debra


Jelen írásnak nem célja felelősök keresése. Debra kezelőorvosainak kizárólag köszönettel tartozok, biztosan tudom, hogy minden tőlük telhetőt megtettek érte és tudásuk legjavát nyújtva igyekeztek segíteni rajta.


Amennyiben számodra is fontos, hogy a nap 24 órájában biztonságban tudd kedvencedet és ha Baranya megyei gazdi vagy, töltsd ki kérdőívünket.

Állatorvosi ügyelet iránti igények felmérése - Baranya megye