Biztonság vs. biztonságérzet az állattartásban 1.

Szerző: Debra 24 | Dátum: 2021. szeptember 5. 14:07

Akár állattartó a kedves Olvasó, akár nem, élete során már számtalanszor találkozhatott azzal a sajátos észlelési problémával, melyet jelen írásunkban elsősorban az állattartás felől közelítünk meg. Cikkünk célja, hogy közös keretbe helyezzen olyan, egymástól látszólag független szituációkat, mint például a tollcsipkedés, a kennel sarkában kuporgó mentett kutya, az emeletről kiesett macska, a kirándulókra támadó kanca, vagy a magányba belebetegedő alpaka. Az állattartásból kitekintve a sort olyan példákkal folytathatjuk, mint a viharjelzésre nem reagáló fürdőző, az úttest felé szaladó négyéves, vagy a hullámvasút halálra vált utasa.

Hogy mi a közös a felsorolt helyzetekben? Hamarosan kiderül!

A téma felütéseként két szituációt mutatunk be az állattartás hétköznapjaiból. A képek és a rövid képleírások értelmezése után gondolkodjunk el azon, mi lehet a közös a bemutatott helyzetekben. (TIPP: vegyük figyelembe a cikk címét és a képekre adott első, ösztönös reakcióinkat is!)

Két kiránduló és egy flexi pórázon tartott kutya átvág egy legelőn, felkeltve ezzel a nyáj érdeklődését.
A család pásztorkutyája úgy dönt, hogy személyes védelmet biztosít a tojófészkeknél. Jöttére egy éppen tojni készülő tyúk elhagyja a tojófészket.

Feszültséget keltett bennünk valamelyik kép?

A bemutatott jelenetekben az a közös, hogy a szereplők valamelyikének a valós (objektív) biztonsága és az észlelt (szubjektív) biztonsága, azaz a biztonságérzete nem esik egybe. Vagyis valamelyik szereplő fenyegetve érzi magát a szituációban, pedig valójában nincs veszélyben; vagy pont fordítva, valamelyik szereplő valós veszélyben van, de azt nem érzékeli (ez utóbbi az ún. hamis biztonságérzet).

1. FELADAT Nézzük át újra a képeket és állapítsuk meg, mely szereplők esetén jelenik meg a valódi biztonság és az észlelt biztonság közötti eltérés. Vegyük figyelembe, hogy noha egyik képen sem látható, a valóságban mégis minden egyes szituációnak van egy plusz szereplője, mégpedig a képet készítő fotós! Megoldáshoz kattints ide!

Megoldás:
1. A megörökített pillanatban biztonságban érzi magát a tudatlan kiránduló, a fotós, a kutya és talán a juhok egy része, ez azonban nagyon gyorsan megváltozhat. (Vegyük észre a háttérből közeledő többi juhot.) Valójában senki sincs biztonságban. Miért?

A kutya váratlanul kitörhet, akár játékból, akár azért, hogy ragadozó ösztöneit kövesse, akár azért, mert a köré gyűlő, nála nagyobb állatokat egy ponton túl már fenyegetésként érzékeli. Apropó, ami egy kutyának játék, egy juhnak nem az. A kergetőzés súlyos lábsérülésekhez, vemhes anyák esetén pedig vetéléshez vezethet.
A juhok fenyegetésként érzékelhetik a területükön megjelent ragadozókat, különösen akkor, ha rossz tapasztalataik vannak a kutyákkal, vagy az emberekkel. Vegyük észre, hogy a kirándulóknak még a kutyájuk felett sincs teljes kontrollja a bemutatott helyzetben, nemhogy az idegen nyáj felett! Még veszélyesebb a helyzet, ha a nyájban bárányok is vannak, vagy ha az ivarzási szezonban járunk és a kosok is felfigyeltek a betolakodókra, vagy ha emellett pásztorkutyák is pihennek valahol. Hazánkban más legelőjén átjárni rendeletileg TILOS és ha a legelőn éppen állatok is tartózkodnak, akkor ÉLETVESZÉLYES is.

2. Ennek az érdekes jelenetnek nem 2, hanem 4 szereplője van. A kutya, a tyúk, a fotós és a még ki nem tojt tojás, ami a tyúk szempontjából potenciális utód, függetlenül attól, hogy a tojás egyáltalán megtermékenyült-e. Biztonságban érzi magát a kutya és a fotós. Nem érzi magát és tojását(!) biztonságban a tyúk, holott a kutya (főleg a gazda jelenlétében) valószínűleg tényleg nem jelent rá nézve fenyegetést. Hiába szerzett azonban a tyúk korábban pozitív tapasztalatokat a kutyával és a jelen lévő emberrel kapcsolatban, ezek nem írják felül a tojásrakást övező, mélyebbről fakadó, ösztönös viselkedésmintákat.
Mivel a házityúkot a domesztikáció során elsősorban nem viselkedésre szelektálta az ember, egy házityúk és egy dzsungeltyúk viselkedése (és környezeti igénye) gyakorlatilag ma sem sokban különbözik, pl. ha tojásrakásról van szó. A tojófészek a természetben felülről és körben növényzettel védett hely (emiatt árnyékos és félhomályos), így elrejti a tyúkot a ragadozó madarak tekintete és támadása, valamint a fajtársak, vagy egyéb állatok zaklatása, kíváncsiskodása elől. A tojófészek lehetővé teszi tehát a privát elvonulást a tojás megtojásának kényes perceiben, továbbá védelmet biztosít a tojások számára is. A képen illusztrált helyzet nem alkalmas a tojásrakásra. Nem elvárható, hogy a tyúk egy részéről nem előrejelezhető viselkedésű ragadozó közvetlen közelében kiszolgáltatott helyzetbe hozza magát. A tojófészek biztonságossága megkérdőjeleződött, a privát tér nem biztosított, sőt, a tyúk reflektorfénybe került, hiszen két szempár is folyamatosan rászegeződik. Távozni, azaz a kellemetlen szituációt megszüntetni is nehézkes, hiszen a kijáratot eltorlaszolta a fotós, mindeközben pedig a tojás jönni akar. Megérthetjük hát, mi okozza a tyúk dilemmáját és szorongását.

A bemutatott esetek elemzése kapcsán az Olvasóban vélhetőleg körvonalazódik már maga az alapprobléma és talán a saját tapasztalatai alapján is tudna olyan további szituációkat sorolni, amelyekben valamelyik szereplőnél megjelenik a valós és az észlelt biztonság közötti eltérés. A következő feladattal tovább tágítjuk a perspektívát, a tárgyalt probléma ugyanis nemcsak az állattartásban jelenik meg, hanem olyan területeken is, mint például a munkavédelem, a közlekedés, a repülésbiztonság, a települések közbiztonsága, vagy éppen az intézményes gyermekvédelem!

2. FELADAT Próbáljunk példát mondani olyan szituációra, melynek csak emberek a szereplői és amelyben tetten érhető, hogy az egyik szereplő valós, objektív biztonsága és e szereplő szubjektív biztonságérzete nem egyezik meg! (Tehát az illető nem érzi magát biztonságban, pedig biztonságban van, vagy épp ellenkezőleg, biztonságban érzi magát, pedig veszélyben van.) Megoldáshoz kattints ide!

Megoldás:

Ittasan volán mögé ülő sofőr.
Meredély szélén szelfiző kiránduló.
Rendszeresen az ágyban dohányzó családtag.
Liftet soha nem használó, a lift leszakadásától/beszorulástól rettegő lakó.
Szekrényt ellenőriztető, csak lámpafény mellett elalvó gyerek.

Fenti hosszadalmas, témára hangoló felvezetés után térjünk rá írásunk fő mondanivalójára. Avagy miért szükséges értenünk a biztonság és a biztonságérzet közötti különbséget az állattartásban? Miért „rágjuk” ennyire ezt a témát?

A valódi biztonság és a szubjektív biztonságérzet közötti eltérésnek mindig van következménye, mégpedig gyakran igen súlyos és visszavonhatatlan következménye. A biztonság versus biztonságérzet problémája közvetlenül kapcsolódik olyan - az állattartás során megkerülhetetlen és ignorálhatatlan - fogalmakhoz, mint az ÉLETVÉDELEM és az ÁLLATJÓLLÉT.

Beszéljünk is ezekről a fogalmi kapcsolatokról kicsit részletesebben!

1. Biztonságérzet és életvédelem

A biztonság szubjektív megítélése és a szervezet erre adott ösztönös válaszreakciója időben mindig megelőzi a helyzet objektív elemzését - sőt, utóbbit egy állat esetében el sem várhatjuk.

Ez az egyik legfontosabb mondat ebben a cikkben, nem véletlenül kereteztük be.

Állj, ne közelíts tovább! – üzeni a csikóját féltő kanca testbeszéde. | America's Best Racing

Az állatok aszerint fognak reagálni, mégpedig igen gyorsan reagálni, hogy a saját biztonságukat hogyan ítélik meg az adott helyzetben, az adott pillanatban. Biztonság alatt nemcsak a testi biztonság értendő, hanem általánosan véve a lét és a meglévő életszínvonal biztonsága is, azaz idetartozik az erőforrásokhoz jutás, a hierarchiai státusz, az utódlás stb. biztonsága is. Példák: ételét féltő, morgó menhelyi kutya; lakásban nehezen összeszoktatható macskák; vetélkedő kakasok; gazdájára támadó, ivarzó kos.

Könnyen beláthatjuk, hogy az állatok szubjektív biztonságérzete, vagy e biztonságérzet hiánya közvetlenül és azonnal kihat az állatokkal kapcsolatba kerülő emberek személyes biztonságára is. Számos baleset, haláleset megelőzhető lenne, ha nem az állatoktól várnánk el, hogy egy-egy szituáció valós kockázatait az adott pillanatban objektíven mérjék fel.

Reális helyzetértékelést elvárni az állatoktól már csak azért is túlzás, mert gyakran még mi, emberek sem vagyunk képesek a valós helyzet objektív értékelésére, főleg akkor, ha mi magunk is érintettek vagyunk egy, a saját biztonságunkat, vagy az állataink biztonságát érintő szituációban. Ezért sem hallgatunk mások intő tanácsaira.

„Okos ember más kárán tanul.” – tartja a mondás, azt viszont nem teszi hozzá, hogy „Csak valamiért ez elég ritkán fordul elő.”. A biztonság objektív értékelése, vagy értékelési kísérlete helyett gyakrabban találkozhatunk az „ilyesmi csak másokkal történik meg” attitűddel. Nyilván, mert ez utóbbi hozzáállás jóval egyszerűbb, kényelmesebb, megnyugtatóbb és semmiféle erőfeszítést nem igényel. Visszatérő észlelési hiba továbbá az állattartásban, amikor a biztonságosság megítélése során egy adott helyzetet érdekeink által torzítva érzékelünk. Ez leginkább akkor jelentkezik, amikor a biztonság növelése anyagi ráfordítást igényelne részünkről és/vagy kényelmetlenséggel járna, ugyanakkor - biztonsági intézkedéseink hiányában - az esetleges következményeket nem mi viseljük, hanem maga az állat, vagy pedig más emberek. Példák: úttesten önsétáltató kutya, erkélykorláton napozó macska, élelmiszertermelő állatok felelőtlen gyógyszerezése.

A valóságot, a realitást csak az értő szem láthatja, vagyis az adott helyzet biztonságosságának objektív megítéléséhez az adott állatfaj sajátosságait mindenképpen ismernünk kell! Az állataiért és az állatokkal kapcsolatba kerülő személyek biztonságáért egyaránt felelős gazdának ezért kell(ene) megtanulnia a tartott állatok fajra jellemző kommunikációját (testbeszéd!), betartani és betartatni az állatok megközelítésének elemi szabályait és az állatokkal való megfelelő bánásmódot.

Az alábbi videó egy állatkertben készült. A 25 éves apuka úgy gondolta, jó ötlet bevinni a 2 éves gyerekét az elefántok kifutójába egy fotó erejéig. Nagy hülyeség? És engedni a gyereket a nyúlketrecbe benyúlkálni vagy visongva idegenek kutyája felé szaladni?

(Talán egyetértünk abban, hogy a megörökített jelenetben a figyelmeztetően fellépő elefántnak volt a legtöbb esze. A férfit, aki menekülés közben még el is ejtette a gyerekét, kiskorú veszélyeztetésének gyanúja miatt még a helyszínen letartóztatták(!). Szülőként, vagy gyerekeket felügyelő felnőttként ez utóbbi tényen azért gondolkodjunk el a jövőben, mielőtt állatokkal kapcsolatban valamibe bevonjuk a gyerekeket, valamire bátorítjuk őket, vagy valamit elnézünk/jóváhagyunk.

2. Biztonságérzet és állatjóllét

Az állatok szubjektív biztonságérzete az állatjóllét egyik legfontosabb paramétere. Ha egy állat nem érzi magát biztonságban, ha közvetlenül, vagy közvetve folyamatosan fenyegetve érzi magát, az benne szorongást, aggodalmat, félelmet kelt. Ez a megterhelő, negatív érzelmi, pszichés állapot jelentősen rontja az állat életminőségét, visszafogja az állat teljesítményét, gyarapodását, betegségekhez, balesetekhez és/vagy agresszióhoz vezethet.

Tudtad? Egy alpaka képes belehalni a folyamatos szorongásba. Itt írtunk erről: Alpakák zsírmáj betegsége.

Az állatok szubjektív biztonságérzetét befolyásoló tényezők a következők:

a faj helye a táplálékláncban, a faj viszonya más fajokkal,
a faj emberhez való viszonya, a domesztikáció foka, a faj/fajta emberhez viszonyított testmérete és más viszonylagos fizikai jellemzői (emberhez viszonyított gyorsaság, ügyesség),
az érzékszervek és az idegrendszer érzékenysége, temperamentum, tűrőképesség, alkalmazkodóképesség (ez lehet egyéni tulajdonság, de akár fajtajellemző is),
fajnak, fajtának megfelelő/nem megfelelő csoportméret, csoportszerkezet és ivararány,
az állat hierarchiai státusza, privilégiumai a fajtársak közösségében, vagy más állatokkal és az emberrel közös életközösségében,
élettér mérete, privát tér biztosítottsága, elvonulás, zavartalan pihenés lehetősége, kitérés/menekülés lehetősége,
erőforrások megléte/bizonytalansága (pl. a táplálék bármikor szabadon rendelkezésre áll, vagy emberre/etetési időpontra kell várni; táplálékért vagy más erőforrásért kell-e fajtársakkal, vagy más fajba tartozó állatokkal versengeni),
változások kiszámíthatósága, jósolhatósága az élettérben (következetes kontra hektikus napirend),
változásokhoz való alkalmazkodásra biztosított idő,
az állat egészségi állapota, érzékszervek működése, saját test felett érzett kontroll,
gyógyszerek hatása a mozgásra, koordinációra és az észlelésre,
korábbi közvetlen vagy megfigyeléssel szerzett tapasztalatok fajtársakkal, más állatokkal, magával az emberrel kapcsolatban.

Megvalósítás előtt talán néhány, témába vágó könyvet el is olvashatott volna a könyvtárban az, aki ezt a nagyszerű „állatbemutató attrakciót” vendégcsalogatóként a helyi könyvtárépület elé álmodta (és az is, aki ezt ebben a formában engedélyezte). Ha az Olvasó nem sokat tud ezekről az állatokról, az előbbi lista (az állatok szubjektív biztonságérzetét befolyásoló tényezőkről) segíthet rávilágítani néhány alapvető problémára. A videót a cikk 2. részében fogjuk majd részletesebben elemezni.

Útravaló

A kedvezőtlen termelési mutatóktól a betegségeken, baleseteken át az állattámadásokig számos (gyakran súlyos) problémához vezethet az állattartásban, ha nem ismerjük fel, hogy egy-egy adott helyzetben az állatok valós biztonsága és az állatok pillanatnyi biztonságérzete nem esik egybe.

Az állatok szubjektív biztonságérzetét (ezzel együtt az állattartás biztonságosságának szintjét és az állatjóllét fokát is) növelhetjük

- gazdaként, például ha:

megismerjük és kielégítjük az adott faj alapvető igényeit - és ehhez nem vagyunk restek szakkönyveket kézbe venni, szükség esetén az állattartásba invesztálni és a tartási körülményeket továbbfejleszteni,
mindig odafigyelünk az állatok felől érkező pillanatnyi üzenetekre (testbeszéd!) és az állatok egymás közötti kommunikációjára,
az állatok számára előrejelezhető, kiszámítható napirendet követünk,
az állatok közelében nyugodtan viselkedünk, a napi feszültséget nem rajtuk vezetjük le,
változások esetén időt hagyunk az alkalmazkodásra, közben törekedünk arra, hogy lehetőleg ne egyik pillanatról a másikra változzon meg minden az állat életében (élőhely, közösség, gazda, napirend, táplálék).

- nem az állatok gazdájaként pedig:

a gazda előzetes engedélye és felügyelete nélkül nem közeledünk (sem mi, sem hozzátartozónk, sem állataink!) a kiszemelt állathoz,
az idegen állat számára folyamatos elvonulási, elhúzódási lehetőséget biztosítunk, akkor is, ha szelíd (tehát pl. nem ugrunk rá, nem fogjuk le és nem vonjuk fojtó ölelésbe mérhetetlen szeretetünkben),
nem sértődünk meg, ha egy állat nem kíváncsi ránk, elfogadjuk, hogy nem vagyunk Disney-hercegnők és hogy nem minden rólunk szól.

Vége az 1. résznek. Köszönjük a figyelmedet, kedves Olvasó! A témát az 1. feladathoz hasonló élethelyzetek interaktív elemzésével hamarosan folytatjuk. Addig is, ha az olvasottakkal kapcsolatban bármely gondolatodat, jó vagy rossz élményedet, tapasztalatodat megosztanád velünk, kommentelj bátran e cikk Facebook posztja alatt.