Alpakák zsírmáj betegsége

Szerző: Debra 24 | Dátum: 2020. november 3. 18:34

Alpakák zsírmáj betegsége

Hazánkban a kérődző állatok tartásának évszázados hagyományai vannak, a tevefélékről azonban ez korántsem mondható el. Alpakák gyógykezelése során ezért hajlamosak vagyunk a kérődzőkkel kapcsolatos ismereteinkből kiindulni, ami – tekintve az alpakák számtalan, kérődzőkkel közös betegségét és a tevefélék emésztőrendszerének a kérődzőkkel párhuzamos evolúcióját – általában jó irány. Egyes esetekben azonban ez a megközelítés veszélyes tévutakra vezet.

Így például, ha korábban kecskéket tartottunk, hajlamosak lehetünk vemhességi toxémiára kezelni az utolsó trimeszterben elfekvő, vemhes alpakánkat; ha pedig a szarvasmarhatartásból jövünk, a laktációs ketoacidózis és/vagy a tejláz jut először az eszünkbe, ha meglátjuk a legelőn heverő, kriáját sem szoptató alpaka kancát. Csakhogy a példánkban felvillantott betegségek (vemhességi toxémia, laktációs ketoacidózis, hipokalcémia) alpakák esetén meglehetősen ritkán fordulnak elő. Amire gondolnunk kellene egy étvágytalan, erőtlenül pihenő alpakát látva, az legtöbbször fel sem merül bennünk, mivel orrunkon van a kérődzős szemüveg. Ki gondolná például egy kétnapos gyenge kriáról, vagy egy felkelni képtelen alpaka csődörről, hogy a kórok a vemhesség első szakaszában túltáplált tehenek, vagy a cukorbeteg macskák jellemző betegségével analóg?

Cikkünk témája az alpakák zsírmáj betegsége (hepatikus lipidózis, HL). Ez egy nagyon alattomos, rejtetten lezajló, a diagnózis során gyakran figyelmen kívül hagyott, emiatt általában igen rossz prognózisú betegség, amely bármilyen életkorú és nemű alpakánál előfordulhat.

Az alpakák zsírmáj betegségét megelőzni és kezelni is jóval egyszerűbb, ha értjük magát a folyamatot és tudjuk, hogy mit miért csinálunk. Cikkünkben ezért igyekeztünk minden ehhez szükséges háttérinformációt közreadni és rendszerbe foglalni.

A tárgyalást a betegség kórélettanával kezdjük.

Hogyan alakul ki a zsírmáj? Mi történik az alpaka szervezetében?

A zsímáj pontosan az, aminek hangzik. Röviden: az alpaka mája fokozatosan zsírral telítődik, emiatt működése elégtelenné válik. Az állat végül elpusztul.

Ez a betegség nem gyors lefolyású. Elméletileg bőven van idő a folyamat megfékezésére és a máj teljes elzsírosodásának megakadályozására. A baj az, hogy mivel e folyamatnak nincsenek feltűnő, kívülről is látható, orvosért kiáltó, egyértelmű jelei, az állat kezeletlen marad. Az alpakák hepatikus lipidózisa épp ezért egyike a legalattomosabb betegségeknek.

De hogyan és miért kerül ennyi zsír a májba?

Az alpakák májának elzsírosodása – bár zsíranyagcsere problémának gondolnánk – valójában stressz eredetű. A folyamat elindítói mindig a stresszhormonok. Hogy miből lehet hepatikus lipidózis? Fel sem sorolhatnánk. Kutyatámadás, fogfájás, rivalizálás, izoláció, szállítás, hőség… A hepatikus lipidózis kockázatának sokkal több alpaka van kitéve, mint azt elsőre sejtenénk!

Kutyatámadás után

Kutyatámadás után, állatorvosra várva. A sebek szakszerű kezelése és a fájdalomcsillapítás nemcsak állatjólléti okokból, de a hepatikus lipidózis megelőze miatt is fontos! | Fotó: Port Lincoln Times

A stresszhormonokról már szó esett Cukorbetegek-e az alpakák? c. cikkünkben, melynek témája, a stressz indukálta hiperglikémia szorosan kapcsolódik a most tárgyalt betegséghez, a hepatikus lipidózishoz is. A hiperglikémia és a hepatikus lipidózis az esetek többségében együtt fordul elő, hiszen egyazon tőről fakadnak. A linkelt cikkben a stresszhormonok és a glükóz anyagcsere kapcsolatát boncolgattuk. Szó esett arról, hogy a stresszhormonok akadályozzák az inzulin működését és ezáltal a sejtek glükózfelvételét is, miközben pörgetik a glükóz előállítási folyamatokat. Ez kiugróan magas vércukorszinthez vezethet. A stresszhormonok azonban nem csak a glükóz anyagcserére vannak hatással. Stresszállapotban utasítást adnak alternatív energiahordozók előállítására is, hogy egyes erősen glükózfüggő szervek számára megőrizzék a vérben rendelkezésre álló glükózt. Ilyen alternatív energiaforrásnak számítanak a szabad zsírsavak és a ketonanyagok. Mindkét típusú alternatív üzemanyag a zsírszövetek bontásából állítható elő.

Zsírbontáskor elsőként a szabad zsírsavak (NEFA) jelennek meg a vérben. Ezeket számos sejt fel tudja használni a működéséhez.

A másik típusú alternatív energiaforrást a ketonanyagok jelentik. Ezek a szabad zsírsavak átalakított formái. Ketonanyagok készítéséhez a máj közreműködésére van szükség.

Ketonanyagok készítése leginkább akkor indokolt egy emlős szervezetében, ha a szabályozás úgy érzékeli, hogy az agy számára kevés a vérben található glükóz. Az agy glükózhiány esetén az előzőekben említett szabad zsírsavakkal, mint energiaforrással nem tud mit kezdeni, ketontestekkel viszont igen. A ketózis, mint lehetőség, rövid távon életmentő, de a tartós ketózist nem szeretjük, mivel a ketonanyagok felhalmozódása savas irányba tolja a vér kémhatását és végzetes ketoacidózist idézhet elő. Ezt a jelenséget láthatjuk a kiskérődzők vemhességi toxémiája esetében és a nagy tejhozamú kérődzőknél (laktációs ketoacidózis). Mindkét esetben alacsony vércukorszint, ennek megfelelően alacsony inzulinszint és az agy energiaellátásának kétségbeesett védelme váltja ki a ketonanyagok gyártását.

A ketózis szabályozásilag az alacsony inzulinszinthez kapcsolódik. Ezért lehetséges az, hogy az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél a magas vércukorszint ellenére is keletkeznek ketonanyagok. Miért? Mert inzulinhiányos a szervezetük.

Újvilági tevefélék esetében e második típusú alternatív üzemanyag, tehát a ketontestek előállítása még éhezés esetén sem jelentős. Ezek az állatok ugyanis alapjáraton is magasabb vércukorszintűek, mint a kérődzők, glükózgyáraik rendkívül jó hatékonyságúak, tehát ritkán fordul elő, hogy egy alpakának leessen a vércukra, emiatt csökkenjen az inzulin szintje és beinduljon a ketózis. A szabályozó inzulin még stresszállapotban is jelen van egy alpaka szervezetében – csak éppen korlátozottak a lehetőségei. Ez egyrészt jó hír, hiszen alpakánkat így nem fenyegeti ketoacidózis, azaz a vér elsavasodása. Másrészt pedig rossz hír, hiszen a zsírszövetből felszabadult szabad zsírsavak mennyiségét nem fogja érdemlegesen csökkenteni a belőlük képezhető ketontestek gyártása.

Ha a stresszállapot tartós és emiatt nem áll le a zsírszövetek bontása, az állat vérében előbb-utóbb rengeteg szabad zsírsav lesz feleslegben.

A rendellenes helyzetet érzékelő máj ekkor két dolgot tehet. Az egyik az, hogy kivonja a vérből és eltárolja ezt a felesleget. És a kis májsejtek szépen sorban, egymás után megtelnek. Eredeti funkciójukat pedig egyre nehezebben látják el a sok zsírtól. Ez a folyamat a hepatikus lipidózis. Ha e folyamatot nem sikerül időben leállítani, a májsejtek végül elhalnak.

Zsírfelhalmozódás a májsejtekben. Animációrészlet forrása: Pfizer (YouTube)

A másik lehetőség – a tárolással párhuzamosan – hogy a máj megpróbál építőanyagot készíteni a felesleges zsírsavakból. Így képződnek a lipoproteinek, melyeket kis labdaként képzeljünk el. Lényegében zsírsavak fehérjébe csomagolva. E kis labdacsokat ezután a máj újra kiküldi a vérkeringésbe, hátha némelyik sejt fel tudja használni őket építkezéshez, lekötvén ezáltal a benne tárolt zsírsavakat is. Ilyen lipoprotein például a koleszterin, mely bizonyára nem ismeretlen az Olvasó számára, így aligha meglepő, ha azt mondjuk, nem vezet semmi jóra, ha az alpaka vére tele van ezekkel a labdacsokkal. Az újvilági tevefélékre egyébként nem a magas koleszterinszint jellemző, hanem a másik típusú lipoprotein jelenléte, azaz a vér magas trigliceridszintje (hipertrigliceridemia) mutatható ki egyes esetekben. A vér lipoproteinek okozta elzsírosodása (hiperlipidémia) mindenesetre nem fordul elő olyan gyakran, mint pl. pónik esetében. Alpakák és lámák inkább a zsírsavak májban történő raktározására hajlamosak.

Fentiekből következően hepatikus lipidózis esetén elsősorban a zsírbontásból származó magas szabadzsírsav szintet fogjuk látni az állat vérképén, illetve a zsírosodó máj okozta romló májfunkciókat. De erről még szó esik a későbbiekben. Előbb egy, a mindennapi gyakorlatban fontos témáról beszélünk, mégpedig arról, hogy egyáltalán milyen esetekben gondoljunk arra, hogy az állat veszélyben lehet, mikor fogjunk gyanút, hogy hepatikus lipidózis zajlik az alpaka, vagy láma szervezetében. Ehhez egy tanulságos esettanulmányt hívunk segítségül.

  Miért pont Taco? Esettanulmány. (Kattints a lenyitáshoz!)

Taco 6 éves alpaka csődör. A napokban már alig kel fel a pihenésből, erőtlen, kedvetlen, étvágytalan. Gazdájának feltűnik, hogy Taco szeme alatt rendkívül halvány a nyálkahártya színe.

Mi utal ebben a pillanatfelvételben hepatikus lipidózisra? Leginkább semmi, a tünetek túl általánosak. Ha az étvágytalanság napok óta tart, akkor már elgondolkodhatunk rajta, vajon honnan, miből nyernek energiát az alpaka sejtjei. A zsírbontás minden bizonnyal megkezdődött. A halvány nyálkahártya viszont nem zsírmáj tünet, ezért láthatóan sehova sem illik ebben a kirakósban. De folytassuk a történetet!

A gazda vérszegénységre gyanakodik, ezért kihívja az állatorvost. Taco vérét laborvizsgálatra küldik: ez a mozzanat, mint hamarosan kiderül, megmenti az állat életét.

A kért kis vérkép tovább erősíti a vérszegénység gyanúját, mivel alacsony hematokrit értéket, alacsony vörösvértest számot, alacsony hemoglobin értéket és alacsony trombocita számot mutat.

Legkésőbb ezen a ponton fel kell merüljön egy hétköznapi, de nagyon fontos kérdés.
Mikor és mivel volt utoljára féreghajtva az állat?

Kiderül, hogy utoljára kora tavasszal történt féreghajtás (most pedig augusztus végét írjuk).

Tapasztalt gazdák és állatorvosok talán már az esetleírás elején a nagy gyomorféregre (Haemonchus contortus), az ádáz, vérszívó parazitára fogadtak. Ez a megoldás annyira adja magát, hogy ha nem vagyunk résen, nemcsak az eset zárul le ezen a ponton egy féreghajtással, hanem Taco élete is.

Történetünknek szerencsére még koránt sincs vége.

Az állatorvos lapoz a laboreredményekben és átfutja a biokémiai vizsgálatok eredményét is. Némileg alacsony totál protein és albumin szintet lát, de ezt még elkönyvelheti a gyomorférgek számlájára is.
A hajmeresztően magas NEFA, triglicerid, AST, GGT értékek és az elszállt glükóz – csak hogy a legfontosabbakat említsük – viszont nyilvánvalóvá teszik, hogy féreghajtás ide már kevés lesz, sőt a máj és a vérkeringés jelen állapotában talán veszélyes is lenne azzal kezdeni. A parazitafertőzés mögött tehát kialakult egy életveszélyes állapot az alpaka szervezetében anélkül, hogy ennek egyértelmű jelei lettek volna.

De hogy jutott Taco idáig? Miért van ilyen rossz állapotban? A többi alpaka sem volt féreghajtva, mégsem fekszenek a földön erőtlenül! Miért alakult ki Tacónál hepatikus lipidózis?

Aki tudja erre a választ, gyakran nem is tudja, hogy tudja. Ez a személy a gazda. Óriási jelentősége van ugyanis az állatot napi szinten gondozó személy megfigyeléseinek és a közelmúlt minél részletesebb felidézésének. Esetünkben az állatorvos a következőket tudja meg:

  • A legelő füve az aszályos időjárás miatt meglehetősen megsárgult az utóbbi hetekben. Gyümölcsöket leszámítva takarmánykiegészítést az állatok nem kaptak.
    Az alacsony táplálóértékű takarmány, a feltételezhető fehérjehiány, a katabolikus, azaz energiafelszabadító folyamatoknak kedvezett, ideértve a zsírbontást is.
  • A hőségben az állatok leginkább a fák árnyékában hűsöltek.
    A hőstressz csökkentette a komfortérzetet és az állatok étvágyát, a legelés időtartama és így a takarmányfelvétel tovább csökkent. Feltételezhető átmeneti dehidratáltság is, mely ráerősíthetett az étvágytalanságra, de a sejtek glükóz felvételi lehetőségeit is csökkentette.
  • Az állatok mindeközben parazitafertőzéssel küzdöttek.
    Ez csökkentette a takarmányértékesülést és emésztőrendszeri distresszt okozott.
  • Taco egy barátságos, kíváncsi alpaka, aki leginkább magának szereti kisajátítani a farm látogatói által felkínált, szénhidrátban gazdag finomságokat. Kissé duci is emiatt.
    Taco tehát jelentős mennyiségű mobilizálható zsírkészlettel rendelkezett. Túlsúlya miatt már eleve más kockázati csoportba tartozott, mint a többi alpaka.
  • Néhány nappal korábban Tacót, mint attrakciót egy közeli gyerektáborba szállították.
    Taco szemszögéből: teljes elkülönítés a fajtársaktól, szállítás hőségben, ismeretlen környezet, szabad mozgás korlátozása, idegenek a személyes térben, hangzavar, nem elkerülhető érintések = extrém distressz. Feltehetően ez adta meg a végső lökést az események láncolatában.

Ugye, értjük már, miért pont Taco?

És most gondoljunk a többi alpakára, Taco társaira. Valójában őket sem sok választja el attól, hogy ugyanilyen sorsra jussanak, hiszen a hepatikus lipidózishoz, úgymond, már minden elő van készítve: a zsírbontás most is zajlik, a paraziták pedig megadják nekik is az alap distresszt. Elegendő rátenni erre egy erős stresszhatást. Például egy nagyobb nyári vihart. Vagy két elvadult kutyát a legelőn. Hepatikus lipidózis tömegesen is előfordulhat egy állományban, noha a HL nem fertőző betegség!

Még egy tanulság:

A diagnózis felállítását megnehezíti, hogy a bakteriális fertőzés miatti hasmenéstől kezdve a kutyaharapáson át a látáspoblémákig számos különféle betegség, probléma vagy ezek együttese vezethet végül hepatikus lipidózishoz. Az eredeti probléma tünetei gyakran annyira szembetűnőek, annyira elvonják a figyelmünket, hogy miközben orvosolni próbáljuk, könnyen megfeledkezünk a következményes zsírmájról.

Tünetek, diagnózis felállítása

Az alpaka zsírmáj betegsége egy olyan állapot, melyhez különféle utakon juthat el az adott állat szervezete. Fontos tudatosítanunk, hogy a hepatikus lipidózis egy tartós, sok esetben összetett stresszállapot következménye, voltaképpen egy láncreakció vége. A helyes diagnózis felállításához és a hatékony gyógykezelési mód megtalálásához mindenképpen látnunk kell azt a stresszorokkal terhelt egyedi eseménysort, amely végül oda vezetett, hogy az alpakánk erőtlenségében már fel sem tud kelni. Ehhez akár napokat, heteket vissza kell pörgetnünk az emlékezetünkben, hogy rátaláljunk, hol és mivel kezdődhettek a problémák.

Hepatikus lipidózis esetében a részletes kórelőzmény aranyat ér. Az állat kezelésében ugyanis a leghatékonyabb eszközünk a kiváltó okok mielőbbi megszüntetése, majd ezzel párhuzamosan az energiaháztartás normalizálása és végül a máj regenerálódásának támogatása lesz. Még egyszer tehát: a zsírmájat nem tudjuk kezelni. A kiváltó okokat tudjuk megszüntetni (minél előbb, annál jobb) és a máj regenerálódását fogjuk támogatni – közben reménykedünk, hogy maradt még erre elég ideje az állatnak.

Ha tehát egy

  • bármilyen korú, nemű alpaka
  • bármilyen, általunk vélt okból

erőtlen, étvágytalan, kedvetlen és sokat fekszik, akkor a következő két kérdést tegyük fel magunknak és tényleg nagyon őszintén válaszoljunk rájuk.

  1. Lehetséges-e, hogy az állat tartósan fennálló, vagy rendszeresen visszatérő distressznek, erős traumának, vagy stresszorok kombinációinak van/volt kitéve és fájdalmat, félelmet, szorongást, vagy súlyos diszkomfortot érez valami miatt?
    Példák: sérülések, betegség miatti fájdalom, gyulladás a szervezetben, nehéz vehem, nehéz ellés, hőség, fenyegetettség, agresszor a csordában, fajtársak hiánya, szállítás, napirend változás, környezetváltozás stb.
  2. Lehetséges-e hogy az állat egy ideje fehérjehiányban szenved?
    Ez származhat abból, hogy az állat nem eszik eleget (pl. nem hagyják enni, nehezére esik enni, rosszak a fogai, melege van, kiszáradt), vagy a takarmánya fehérjében szegény (pl. elöregedett fűszéna), vagy a takarmány az állat szervezetében rosszul hasznosul (pl. paraziták, vagy hasmenéssel járó betegségek miatt).

Ha

  • fenti két kérdésre a válaszunk igen, vagy
  • ha nem tudjuk mindkettőre kétséget kizáróan, határozottan azt mondani, hogy „nem”, továbbá
  • ha az állat 24 órája nem evett, vagy csak ímmel-ámmal szálazgat,
  • ha már egy napja nem kel fel, vagy csak nógatásra, rövid időre kel fel a fekvésből,

akkor nincs mit hova halogatnunk, hívjuk ki az állatorvost, mert szükség lesz a segítségére. Bármi is lesz a végső diagnózis, ha egy alpaka egy napja nem evett és nem kel fel, a mi fejünkben két szó csilingeljen: hiperglikémia és hepatikus lipidózis – és ha a vérkémia ezt nem erősíti meg, akkor örüljünk a szerencsénknek.

doki-info

A hepatikus lipidózis kívülről nem látszik, így ne várjuk, hogy a macska HL mintájára látványosan besárgul a beteg alpaka, sem más, feltűnő tünetet nem fogunk tapasztalni. Nem alakulnak ki a lovak hepatikus enkefalopátiájára jellemző idegrendszeri tünetek sem. Az állat egyszerűen csak pihen.
A máj zsíros infiltrációját kétséget kizáróan májbiopsziával lehet igazolni, ezt a módszert azonban hagyjuk meg a tudományos kísérletekben résztvevő, illetve az ismeretlen okból elhullott állatok vizsgálatára. Elzsírosodott, törékeny májat ne szurkáljunk! Ellenben, ha tudunk, vegyünk vért.

  Mit kell tudni a vérvételről? (Kattints a lenyitáshoz!)

A hepatikus lipidózist az esetek egy részében a vér emelkedett trigliceridszintje (hipertrigliceridémia) kíséri. Emlékezzünk, ez HL esetén akkor lép fel, ha a máj a feleslegben lévő zsír egy részét nem raktározza, hanem lipoproteinek formájában újra kiküldi a vérkeringésbe, hogy megszabaduljon tőlük. A hepatikus lipidózis előrehaladott fázisában, illetve eredetileg jelentős zsírtartalékokkal rendelkező állatok esetében számolhatunk ezzel, mindazonáltal nem gyakori jelenség. A vér (átmenetileg) magas trigliceridszintje azonban származhat pusztán a táplálék feldolgozásából is, ezért érdemes a vérvételt olyan időpontra időzíteni, hogy azt 12 órás koplalás előzze meg. Ez általában automatikusan teljesül, mivel HL gyanúja esetén az állatorvost eleve egy étvágytalan állathoz hívja ki a gazda.

A levett vér esetlegesen magas trigliceridszintje megnehezítheti egyes vizsgálatok lefolytatását, ezért időben tájékozódjunk, a vérmintát elemző labor technikailag felkészült-e az ilyen típusú minták (lipémiás szérum) kezelésére.

Ha alpakától még soha nem vettünk vért, a mellékelt videó segíthet a megfelelő véna megtalálásában. Ha az állat egyébként kézhez szokott, a stressz csökkentése érdekében a kalodánál, vagy kikötésnél előnyösebb, ha az állatot általa már jól ismert emberek fogják a vérvétel alatt. Viselkedjünk nyugodtan, beszéljünk halkan és csak addig tartózkodjunk az állat személyes terében, ameddig feltétlenül szükséges.

Kapcsolódó Facebook videó: Vérvétel - alpaka, láma

Előnyös, ha az általános, alap rutin mellett van lehetőség szabadzsírsav (NEFA) koncentráció meghatározására is. Teljes, kérődző energia panel (pl. béta-karotin mérés stb.) nem szükséges a hepatikus lipidózis igazolásához.

A kapott eredményben az energiaforgalomról és a máj egészségi állapotáról tájékoztató paraméterek lesznek számunkra a legfontosabbak.

Az alpakák hepatikus lipidózisának kulcsparaméterei (vérszérum):

  1. Glükóz
    Magas értéke a sejtek cukorfelvételének akadályozottságára és túlpörgő glükoneogenezisre utalhat, melynek hátterében – alpakák esetében – gyakran a stresszhormonok magas szintje és az inzulin működésének akadályozása áll.
    A vérszérum glükóz koncentrációja egészséges alpakákban mindig magasabb, mint pl. kérődzőkben, de értéke általában nem haladja meg a 9 mmol/l értéket.
    Példa hepatikus lipidózisban szenvedő alpakánál mért értékre: 24 mmol/l
  2. NEFA (nem-észterezett szabad zsírsavak)
    A magas érték erőteljes zsírszövet bontást, zsír mobilizációt jelez. Hátterében negatív energiamérleg és/vagy stressz valószínűsíthető. A tartósan magas érték növeli a hepatikus lipidózis (HL) kockázatát.
    Értéke egészséges állatokban általában még a laktáció csúcsán is 600 mmol/L alatt marad.
    HL esetén: NEFA > 1000 mmol/L (NEFA > 1 mEq/L), de 700 mmol/L érték felett már előfordulhat HL és hiperlipidémia is.
    Példa hepatikus lipidózisban szenvedő alpakánál mért értékre: 1480 mmol/L.
  3. Triglicerid
    A máj elzsírosodásával párhuzamosan fellépő magas vérzsírszint (hiperlipidémia) – hasonlóan, mint azt a pónik és szamarak esetében tapasztalhatjuk – alpakáknál is elsősorban magas triglicerid szintet jelent, miközben a koleszterinszint a normális értékhatáron belül marad. Ellentétben az említett lófélékkel az alpakák hipertrigliceridémiája szerencsére nem túl gyakran fordul elő. A vér triglicerid tartalmára főleg az elhízott alpakák esetében kell odafigyelnünk, mivel a tartósan magas triglicerid szint a szívkoszorúerek ill. a hasnyálmirigy károsodását okozhatja.
    Egészséges alpakák triglicerid szintje 50 mg/dl alatt marad. 150 mg/dl érték felett már mindenképpen kezelni kell a problémát, mert a helyzet csak romlani fog. 500 mg/dl triglicerid érték felett az állat komoly veszélyben van.
    Példa hepatikus lipidózisban szenvedő, emellett hiperlipidémiás alpakánál mért triglicerid értékre: 1564 mg/dl.
  4. AST (aszpartát-aminotranszferáz)
    Magas értéke a májsejtek károsodására utalhat.
    Értéke egészséges állatokban általában 300 U/L alatt marad.
    HL esetén: AST > 750 U/L
    Példa hepatikus lipidózisban szenvedő alpakánál mért értékre: 1331 U/L.
    Magas AST érték az izomszövet bontásából, gyulladásából is származhat, ezért magas AST esetén mindig ellenőrizzük a CK (kreatin-kináz) értékét, különösen, ha az állat már több mint egy napja fekszik és nem tud magától lábra állni.
  5. GGT (gamma-glutamil transzferáz)
    Magas értéke a májsejtek károsodására utalhat.
    Értéke egészséges állatokban általában 50 U/L alatt marad.
    HL esetén: GGT > 150 U/L, de egyes esetekben a GGT szint a normál tartományban is maradhat.
    Példa hepatikus lipidózisban szenvedő alpakánál mért értékre: 217 U/L.

Felsoroltakon kívül még számíthatunk a következőkre is alpaka HL esetén: csökkent albuminszint, emelkedett SDH és magas epesav értékek.
NB: Hipoalbuminémia esetén emésztőrendszeri fekélyek is jussanak az eszünkbe stresszorokkal terhelt alpaka vizsgálatakor.

A hepatikus lipidózis kezelése

Az alpakák hepatikus lipidózisa olyan probléma, melynek megoldása az állatorvos és az állattartó részéről is komplex megközelítést igényel. Az elzsírosodott májat nem lehet egyik pillanatról a másikra meggyógyítani valamilyen varázshatóanyagú injekcióval. A sikeres kezelésnek négy alappillére van. Ezek mindegyike egyformán fontos:

  1. a további állapotromlást meg kell akadályozni,
  2. azonosítani és kezelni kell az alapproblémákat, stresszorokat,
  3. az energiahiányt meg kell szüntetni,
  4. támogatni kell a máj regenerálódását.

Érdekelnek a részletek és a teendők? Kattints a négy alappillért szimbolizáló ikonok valamelyikére!

1. A további állapotromlás megakadályozása

Előfordulhat, hogy mire a látóterünkbe kerül a kezelni kívánt állat, az már a hepatikus lipidózisnak abban a fázisában van, hogy a rohamos állapotromlást egyszerűen nem tudjuk megakadályozni. Vérképben a máj elzsírosodására utaló értékek mellett a magas epesav koncentráció és a vesekárosodást jelző paraméterek általában az alpaka közelgő halálának előjelei.

Az esetek egy részében azonban mi vagyunk az állapotromlás előidézői, mi magunk gyorsítjuk fel az állat szervezetében zajló nemkívánatos folyamatokat. Ez nem rossz szándékból fakad, hanem abból, hogy a beteg állat körüli nagy igyekezetben elfelejtjük, hogy az alpaka zsírmáj betegségének hátterében mindig distressz áll és hogy az alpaka hepatikus lipidózisa az esetek többségében magas vércukorszint mellett zajlik.

Mit tegyünk hát és mit ne?

Gazdaként:

A meglévő distresszre ne tegyünk rá még egy lapáttal! A betegápolás során például törekedjünk az alábbiakra.

  • Lehetőleg eredeti tartási helyén, ismerős környezetben próbáljuk kezelni az állatot, ne szállítsuk.
  • Ha az alapbetegség fertőző és emiatt az alpakát el kell különítenünk, akkor is tegyük lehetővé, hogy az állat láthassa a fajtársait és/vagy azokat az állatokat, akikkel egyébként baráti, vagy semleges a kapcsolata (pl. tyúkok). A teljes izolációból fakadó erőteljes szorongást mindenképpen kerüljük el. Egy beteg alpaka szó szerint képes belehalni a magányba.
  • Ha agresszióból, zaklatásból származik az állat étvágytalansága, az agresszortól mindenképpen el kell választanunk a pácienst, de ekkor is maradjanak körülötte barátságos állatok, melyek társaságában feloldódhat.
  • Az erőtlenül fekvő állat nem tud elhúzódni a nemkívánatos érintésektől, nem tudja fenntartani az általa biztonságosnak ítélt személyes távolságot és ez tovább növeli a szorongását. Ezért csak azok a személyek tartózkodjanak a beteg állat közelében, akikre és ameddig feltétlen szükség van. Mint egy kórházban. Nyugodt mozdulatokkal, türelmesen tegyünk-vegyünk az állat körül. Beszédünk legyen halk.

Állatorvosként:

Primum non nocere! Ne ártsunk a kezeléssel!

  1. Mivel alapvetően a distressz ellen küzdünk, a vizsgálatok és a kezelés során mindig meg kell fontolnunk, hogy amit tenni kívánunk, annak a várható hozadéka, nyeresége nagyobb-e a gyógyulás szempontjából, mint amekkora többlet distresszt okozunk vele az állatnak.
  2. A hepatikus lipidózis és a magas vércukorszint kéz a kézben járnak. Tartsuk ezt észben, mielőtt
    • hiperglikémiában ellenjavallt nyugtatót,
    • glükóz tartalmú infúziót,
    • glükóz prekurzorokat tartalmazó készítményeket (propilén-glikol, propionát, laktát),
    • bendővédett cukrot,
    • glükokortikoid injekciót,
    adnánk be az állatnak.
  3. A kiszáradás magas vércukorszinttel együtt életveszélyes lehet (HHS - hiperglikémiás, hiperozmoláris szindróma). Dehidratált állat kezelése során ezért fokozott óvatossággal járjunk el. Ha az állat magától már nem képes inni, intravénás folyadékpótlással (0,9%-os fiziológiás sóoldattal) kezdjünk, mielőtt bármi mást (pl. inzulint, kontrasztanyagot) bevinnénk az állat szervezetébe. Alpakák esetén az orális drencselést lehetőleg mellőzzük, mivel jelentős stresszt okozunk vele az állatnak. (Ne feledjük, a hepatikus lipidózis kezelése során kulcsfontosságú a stressz csökkentése!!). Az orrszondát pedig végképp felejtsük el, mivel a tevefélék kizárólag az orrukon át lélegeznek.
  4. A végére még egy megjegyzés: a vemhesség megszakítása (vagy az ellés megindítása) általában NEM javít a hepatikus lipidózisban szenvedő vemhes alpakák állapotán!

Most, hogy megbeszéltük, hogyan ne csináljunk több kárt, mint hasznot, folytassuk a kezelés tárgyalását a második alappillérrel. Vissza az ikonokhoz!

2. Az alapproblémák azonosítása és kezelése

A máj elzsírosodása mindig következmény. Az állat kezelése csak akkor lehet sikeres, ha beazonosítjuk és megszüntetjük azokat az alapproblémákat, melyek elindították és/vagy fenntartják a hepatikus lipidózishoz vezető folyamatot. Ezek az alapproblémák stresszorok is egyben, folyamatos diszkomfortban, distresszben tartják az állatot. Ez azonban nem csak állatjólléti probléma. Az állandó szorongás, vagy pl. a krónikus fájdalom következtében felszabadult stresszhormonok akadályozzák az inzulin normális működését, növelik a már amúgy is magas vércukorszintet és pörgetik a felesleges zsírbontást. Ha az alapproblémákat nem kezeljük, nem szüntetjük meg, akkor a stresszhormonok miatt nem tudjuk stabilizálni az alpaka energiaháztartását, nem tudjuk leállítani a máj elzsírosodását és nem fogjuk tudni megmenteni az állatot.

Az alapproblémák feltárásának kulcsa a részletes kórelőzmény felvétele. Gazdaként az elmúlt két-három hét eseményeit idézzük fel a beteg állattal kapcsolatos emlékeinkben.

Példák hepatikus lipidózishoz vezető alapproblémákra:

  • rossz tápanyaghasznosításhoz, emésztőszervrendszeri diszkomforthoz vezető fertőzés (baktériumok, paraziták), mérgezés;
  • jelentős hámsérülés, zúzódások, sebfertőzések;
  • bármilyen eredetű nem csillapított fájdalom, gyulladás;
  • hőstressz, tartós vízhiány;
  • fajtársak hiányából eredő szorongás;
  • folyamatos zaklatásból eredő szorongás (az eredménytelen rangsorvitáktól az állatsimogatóig).

Megtörtént esetekből vett példák feltárt alapproblémákra (és orvoslásukra), avagy ki gondolná, miből lesz a hepatikus lipidózis:

A feltárt alapproblémák Az alapproblémák, stresszorok kezelése
Egy gazdátlan kutya megkergette és megtépte az alpakát a legelőn. Az állat sebeit beköpte a légy. Sebkezelés, beleértve a légynyüvesség kezelését, antibiotikum, gyulladáscsökkentés, fájdalomcsillapítás.
Az alpakát fajtársak nélkül, lovakkal együtt tartották, az egyik lónak azonban nem volt szimpatikus. További (min. 2) alpaka beszerzése, különálló legelőrészek biztosítása a két faj számára.
Az erősebb alpaka csődör magáénak akarta az összes kancát, a páciens (fiatalabb csődör) ebbe betegedett bele. A terület felosztása, a vetélkedő csődörök elkülönítése. Hárem biztosítása a fiatalabb csődör számára.
A hőségben gyakran felmelegedett az itatóvíz, be is algásodott, emiatt az alpaka keveset ivott belőle. A folyadékhiány miatt az étvágya is elment. Folyadékpótlás. Alapos itató takarítás és fertőtlenítés, itatóhely árnyékolása, gyakoribb vízminőség ellenőrzés.

Vissza az ikonokhoz!

3. Az energiahiány megszüntetése

A hepatikus lipidózissal párhuzamosan fennálló energiahiány legtöbbször nem üzemanyaghiányból, hanem szabályozási hibából ered. A beteg állat vére az esetek többségében tele van glükózzal, csakhogy ez a remek üzemanyag nem jut el az éhező sejtekig, mivel a glükóz sejtekbe jutásához szükséges inzulin működését a stresszhormonok magas szintje akadályozza. Ezért kulcsfontosságú a stresszorként ható alapproblémák (pl. szorongás, fájdalom), mielőbbi azonosítása és megszüntetése, azaz a distressz csökkentése. Ezekről a kezelés első és második alappillére kapcsán már szó esett.

Amennyiben végre szóhoz juthat az inzulin, hatékony működését, azaz a sejtek hőn áhított glükózfelvételét a következő módon tudjuk támogatni:

  • Tartsuk hidratáltan a pácienst. Ez az egyik legfontosabb feladatunk magas vércukorszint esetén. Biztosítsunk kristálytiszta itatóvizet az állat részére. Szerencsés helyzetben vagyunk, ha az állat magától is képes még inni. Ha ez már nem megy, ne késlekedjünk az intravénás folyadékpótlással. Ne drencseljünk, ne orrszondázzunk! (Erről már szó esett az első alappillérnél). Kerüljük a cukros infúziókat, de a laktát bázisú infúziók sem szerencsések (a laktátból szintén glükózt fog a máj előállítani). Ne feledjük, az alpakának semmi szüksége több glükózra!!
  • Jártatással, vagy ha erre az állat képtelen, a végtagok tornáztatásával, masszírozásával elősegíthetjük az izmok cukorfelvételét. Az állatot próbáljuk mielőbb talpra állítani, hogy megelőzzük a vázizmok - fehérjebontásból és felfekvésből eredő - károsodását. Ha az állat már több mint egy napja fekszik, legyünk türelmesek, de kitartóak.
  • Alacsony dózisú inzulin beadásával is elősegíthetjük a glükózfelvételt, de csak ha biztosak vagyunk benne, hogy megfelelően hidratált az állat. Az inzulinnal történő kezelés közvetetten a vér magas trigliceridszintjét is csökkenti. Ne essünk azonban túlzásokba, nehogy a végén hipoglikémiás legyen az állat és ügyeljünk a vér megfelelő káliumszintjének fenntartására is.
  • Áldásos hatású a B-vitamin komplex injekció. Elősegíti a hatékony glükózfelhasználást, fékezi a zsírbontást és javítja az étvágyat.

Az energiahiány megszüntetéséhez el kell érnünk, hogy az állat mielőbb jó étvággyal egyen. Ehhez tudnunk kell, hogy a distressz (pl. fájdalom), a dehidratáltság és a magas vérzsírszint is étvágytalanságot okoz, nem véletlenül kezdjük stressz csökkentésével, folyadékpótlással, glükózfelhasználásra történő átállítással és a zsírbontás fékezésével a terápiát. Az étvágy visszatérését támogatja, ha az alpakát jó étvágyú barátok veszik körül, illetve ha a számára felkínált takarmány vonzó és ízletes. Friss fű, lucernalevél, ínyenceknek szederlevél remek étvágycsalogató lehet.

TIPP: Ne adjuk fel, ha az állat az elékészített takarmányhoz hozzá sem nyúl. Az étvágytalan, beteg állatok egy része kézből, fejmagasságból gyakran jobban elfogadja a takarmányt.

A hepatikus lipidózisban szenvedő alpaka táplálásában a megfelelő mennyiségú fehérje bevitele létfontosságú. Jó minőségű lucernaszénát, vagy min. 15% fehérjetartalmú alpaka tápot kínáljunk a betegnek.

A hepatikus lipidózis kórelőzményében szinte mindig rámutathatunk a fehérjehiányra, amely származhat a takarmány eredendően alacsony fehérjetartalmából (elöregedett fűszéna), a csökkent takarmánybevitelből (az állat valamiért nem tud eleget enni), vagy az elégtelen tápanyaghasznosításból (bélférgek). A helyzetet tovább rontja, hogy a felborult energiaforgalmú alpaka a rendelkezésére álló fehérjét, beleértve a saját vázizmai bontásából származó fehérjét glükózgyártásra pazarolja (teljesen feleslegesen persze, mert már így is rengeteg glükóz van a vérében). A glükóz sejtekbe szállításához, egyúttal a fehérjepocséklás leállításához megfelelő mennyiségű inzulinra lenne szükség. Csakhogy inzulinkészítéshez meg fehérjére van szükség. Amiből, ugye, éppen hiány van. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a zsírral teli májraktárak kiürítéséhez szintén fehérjére lenne szükség (lipoproteinek csomagolásához), megérthetjük, hogy a magas fehérjetartalmú takarmány etetése terápia és nem kényeztetés hepatikus lipidózis esetén.

Vissza az ikonokhoz!

4. A máj regenerálódásának támogatása

Az elzsírosodott májat nem tudjuk célzottan, gyógyszerrel gyógyítani, csak támogatni tudjuk abban, hogy kitisztuljon és szép lassan regenerálódjon. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen állapotban van a máj, amikor a terápiát elkezdjük. Ezért is fontos, hogy 24 óránál tovább ne várjunk, ha az alpakánk nem eszik és nem kel fel. Az idő ellenünk dolgozik!

Teendőink:

A gyógykezelés első három pillérében leírtakat vegyük komolyan. Tehát stresszcsökkentés, megfelelő hidratáltság fenntartása, étvágy növelése. Fehérjebevitelre is odafigyelünk, ugyebár. Ha van fennálló betegsége az állatnak, akkor kezeljük, sebeit ellátjuk, fájdalmát csillapítjuk, könnyeit letöröljük.

Az alpakák hepatikus lipidózisának kezelésében az a nagyon érdekes, hogy elsősorban megfelelő módszerrel és nem pedig gyógyszerrel tudunk segíteni az állaton. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem fogunk a kezelés során gyógyszereket, vagy gyógyhatású készítményeket IS felhasználni.

Ami a májat illeti:

  • Antibiotikumra szükség lehet, hogy elkerüljük a romló májfunkciókat kihasználó, másodlagos bakteriális fertőzést.
  • Ha lehetőségeink engedik, szerezzünk be máriatövist. Nem a kapszulát, hanem a teának való termést. Ezt kérődzők és tevefélék számára nem kell megfőzni, pompásan fel tudják tárni anélkül is a benne lévő hatóanyagot.
  • Kérődző ketózis kezelésére való szereknek nem vesszük nagy hasznát, akkor már inkább B-vitamin komplexre költsünk.
  • Vérképre nézzünk rá a terápia 3-5. napján, javulnak-e a már a paraméterek.
  • Legyünk kitartóak a gondozással, a máj tisztulása hetekbe telhet!

Vissza az ikonokhoz!

A hepatikus lipidózis megelőzése

Sok újdonságot már nem mondhatunk, ha a kedves Olvasó mindent végigolvasott idáig, hiszen a megelőzés lehetőségei az eddig leírtakból adódnak. Röviden és tömören: a hepatikus lipidózis kialakulásának kockázatát csökkenti

  • a kiegyensúlyozott takarmányozás, azaz az elhízás megelőzése és a megfelelő mennyiségű fehérje biztosítása, továbbá
  • a stresszorok csökkentése azáltal, hogy az állatot a faj igényeinek megfelelően tartjuk, ez irányú ismereteinket gyarapítjuk és az állatok jóllétére, egészségük megőrzésére mindig nagy gondot fordítunk, beteg állatot pedig nem hagyunk ellátatlanul.

Összefoglalás – dióhéjban.

Az újvilági tevefélék hepatikus lipidózisa egy szinte tünetmentesen, rejtetten lezajló folyamat, settenkedő árny alpakáink körül, legyenek azok bármilyen életkorúak vagy neműek. Egy napja nem evő, fel nem kelő állathoz állatorvost hívunk, vérvételt kérünk és elgondolkodunk, hogyan jutottunk idáig. Ha a kórelőzmény és a vérvizsgálat eredménye megerősíti a hepatikus lipidózis gyanúját, megkezdjük a négylépcsős terápiát, melynek részeként stresszcsökkentünk, kezeljük a feltárt alapproblémákat, visszaállítjuk glükózfelhasználásra az alpakát és támogatjuk a máj regenerálódását.


Irodalomjegyzék
Cebra CK, Anderson D, Tibary A, Van Saun R, Johnson LW (2014): Hepatic, Pancreatic and Metabolic Disorders. In: Llama and Alpaca Care, Medicine, Surgery, Reproduction, Nutrition, and Health Care, 1st ed. Saunders Elsevier, Saint Louis, pp 539–541.
Tornquist, S. J., Van Saun, R. J., Smith, B. B., Cebra, C. K., Snyder, S. P. (1999): Hepatic Lipidosis in Llamas and Alpacas: 31 Cases (1991-1997). J Am Vet Med Assoc. 1999 May 1; 214(9):1368-72.
Foster, A., Bidewell, C., Barnett, J., Sayers, R. (2009): Haematology and biochemistry in alpacas and llamas. In practice 2009 June.
Waitt, L. H., Cebra, C. K. (2008): Characterization of Hypertriglyceridemia and Response to Treatment With Insulin in Llamas and Alpacas: 31 Cases (1995-2005). J Am Vet Med Assoc. 2008 May 1; 232(9):1362-7.
Cebra, C. K. (2010): Practical fluid therapy (Proceedings). DVM360 2010 Nov.


További teveféleségek

 CIKK   Alpakák féreghajtása

 CIKK   Alpakák zsírmáj betegsége

 CIKK   Cukorbetegek-e az alpakák?

 FACEBOOK VIDEÓ   Vérvétel - alpaka, láma