Mivel etetsz te engem?


Ragadozó!
Rémlik valami?
Kép: deviantart/mseika

Macska vagyok.

Én nem olvasok trendi magazinokat, megélhetési blogokat, nem nézek termékreklámokat. Nem izgat, most éppen mit állapítottak meg a tápgyár legújabb kutatásában és hidegen hagy, érzelmileg hogyan viszonyulsz a saját táplálékforrásaidhoz. Nekem nincsenek eszméim, elméleteim.

Tudod mim van?

Anyagcserém!

Házi koszt, száraztáp, vagy tasakos, nyers táplálás, vegán étrend? Nem a módszer a lényeg, kedvesem. Nézz kicsit magadba! Valójában miről és kiről szól a te etetési módszered?

Megúszol, önigazolsz, áthárítod, kiszervezed? Mész valaki után, aki erősebben mondja, mert így a felelősség is az övé (pszt, nem) és gondolkodni sem kell?

Együtt élsz egy másik fajba tartozó élőlénnyel, társadnak nevezed, kötődsz hozzá – amúgy belegondoltál már valaha, úgy igazán, hogy ez milyen csodálatos és különleges dolog? Tényleg? Akkor pl. antropomorfizálás helyett miért nem teszel érdemi erőfeszítéseket, hogy megismerd ennek a másik létformának a valódi természetét? A valódi igényeit?

Azt mondod, mindentől óvsz, féltesz, te annyira szeretsz. Gondoltál már rá, hogy a szeretetedet elsősorban nem ölelgetéssel és vásárlásokkal kellene kimutatnod, hanem azzal, hogy releváns ismeretekre teszel szert velem kapcsolatban?

Macska vagyok.

A ragadozók (értsd: állatevők) rendjébe tartozom. De hogy pontosabban láss – és fontos, hogy pontosabban láss! – még azt is elmondom, hogy a ragadozóknak két (2) alrendje van összesen.

  1. Macskaalkatúak (kizárólagos ragadozók, húsevéshez alkalmazkodtak)
  2. Kutyaalkatúak (nem kizárólagos ragadozók, mindenevő életmódra hajlamosak)


Most ezt jól elolvastad, de hogy tudatosuljon is, amit olvastál, kiemelnék három dolgot.

  1. Te nem vagy kizárólagos ragadozó. Ezért a kizárólagos ragadozók étrendje nem megfelelő számodra és vice versa a te étrended sem megfelelő egy kizárólagos ragadozó számára. Teljesen lényegtelen, hogy milyen jól főzöl, meg hogy szerinted mennyire egészségesen táplálkozol. Utóbbiba amúgy inkább bele se menjünk.
  2. A kutya nem macska. De tényleg!
  3. Az alkalmazkodás ebben a szövegkörnyezetben nem azt jelenti, hogy mire vagyok hajlandó, hogy ne haljak éhen, hanem hogy az emésztőszervrendszerem miként működik! (Ne haragudj, de ha fejreállsz sem tudod megváltoztatni azt, ahogyan működik!)


Macska vagyok.

Tudod mik a természetes táplálékaim? Miket ettek az őseim, miket ennék, ha volna rá lehetőségem? Madarakat és rágcsálókat. (Jó, bevallom, rovarokat is.) Egyébként, amíg haszonállatként tartottál, ezeken éltem, megvédve a raktáraidat a kártevőktől. E célból háziasítottál! Hogy vadásszak! A kajamaradékaidat a kutyák, tyúkok kapták (hát hülye lettem volna vadászni, ha naponta elém rakod a csirkét). De mikor és miért felejtetted el, hogy állatokat eszem?

Évezredek óta együtt élünk már, te meg én. Ember és macska. Szerinted miért nem vált eddigre belőlem búzarágcsáló, borsólegelő, mézlopó? Vagy miért nem csócsálom a fán az almáidat? Kényelmes lenne pedig, az almák nem szaladnak el. De én, idióta, sajnos hamarabb fordulnék fel, mint hogy ilyesmik eszembe jutnának, mivel, mint mondottam, ragadozó vagyok.

Vadmacskából is ezért van már ilyen kevés. Pedig ott a sok búza!

Fehérjére és zsírra alapozott az anyagcserém.

Helló, egy másik fajba tartozom egy másik evolúciós ágon! Glükoneogenezis! Nézz utána. Ne próbáld ki otthon.
A te táplálékaid, napi táplálékbeviteled legnagyobb hányada szénhidrát – és ezt a gondolatot inkább rövidre is zárom, mert messzire vezetne. Nem rólad akarok beszélni. Felőlem azt eszel, amit akarsz. Inkább azt mondd meg, szerinted mennyi szénhidrát van egy verébben? Egy patkányban?

Nahát!

Akkor most gondolkodj még el a következőn. Alapvetően mi a mozgatórugója a macskaeledel gyártásnak?
Ó, a szeretet és a törődés! Várj, megtörlöm a szemem. Véletlenül sem a profit, igaz? Vagy az élelmiszeripari melléktermékek minél teljesebb körű hasznosítása?

És ha már itt tartunk, szerinted a szénhidrátalapú humán élelmiszeriparnak milyen jellegű melléktermékei lesznek? Miből lesz sok, mi lesz olcsó? És ennek nyomán szerinted melyik az az analitikai összetevő, melynek mennyiségét a gyártók szerencséjére nem kell feltüntetni a (takarmánynak számító) macskaeledeleken?

Hát a szénhidrát, kedvesem. Ha feltüntetnék a szénhidráttartalmat – vagy vennéd a fáradságot, hogy közelítőleg kiszámold a többi összetevőből –, rájönnél, milyen röhejes a polcokon sorakozó csirkés, marhás stb. termékek túlnyomó többsége. A szénhidrátok ugyanis növényi eredetűek. (És egyúttal akkor értékeld át azt az első ránézésre meggyőző fehérjetartalmat is. Vajon miből származhat?)

És most ne gyere azzal, hogy te olvastad, hogy ha megeszek egy galambot, annak a zsigereiben is vannak magvak, ugyanis az ezekből kiszámolt szénhidráttartalom soha a büdös életben, a legmutánsabb belű galamb esetében sem fogja kitenni a galamb testtömegének 35-40%-át. Mert képzeld, van ilyen száraztáp! Teljes értékű, azt mondja. És megveszed!

Nem a szénhidráttal van bajom, értsd meg végre, hanem annak arányával. A számomra fontos fehérjék és zsírok helyét foglalja a termékben, az elém rakott ételben és teszi nyilvánvalóvá, hogy az egész kiről szól valójában (rólad) és kiről nem (rólam).

Macska vagyok.

Magtáraidat védtem a rágcsálóktól évezredeken át. Világgá zavartál volna, ha én is odahajolok az egér mellé árpaszemeket rágni.

Manapság inkább a társaságomra vágysz. Nincs mire vadásznom, így azt eszem, amit adsz. Nincs más választásom, esetleg elutasíthatom az elfogadhatatlant, de kérlek, kérlek! Időnként gondolkodj el.

Mivel etetsz te engem?