És most beszéljünk az ülőrúdról

Szerző: Debra 24 | Dátum: 2017. május 21. 16:35

Sej, felszállott a kakas.
Kép: Vijay-Artman

A feljegyzések szerint az 1900-as évek elején a magyar nyelvterület legnagyobb részén tavasztól-őszig még az udvar fáin éjszakáztak a tyúkok, csak hidegebb időben húzódtak be az ólba. Vad őseik ösztöne, madár voltuk természetes igénye nyilvánult meg ebben. Elődeink értették ezt és ahol nem volt alkalmas élőfa (például eperfa), ott egy ágastól kivágott fát ástak le az udvar alkalmas helyén (1.). Fán alvó tyúkok még a későbbi évtizedekben sem számítottak ritka látványnak egyes falvakban. A paraszti udvar tyúkjai alapvetően nem voltak kényes jószágok és ha egyes ragadozóktól nem kellett tartani, a fán alvás alapvetően egészségesebb megoldásnak számított, mint az ólba zárás.

Az Olvasó már sejtheti, hogy gondolatmenetünk afelé tart, hogy az ólba helyezett ülőrúd ezt az egykori fát helyettesíti, ennek analógiája. Igen, így van – és pontosan emiatt álljunk meg még kicsit itt, ezen a múltbéli udvaron. Mit tud ez a fa?

Először is van elég sok ága, lehet közöttük válogatni, kényelmesebb, vastag ágakat keresni, elágazásokhoz, törzshöz támaszkodni. A szél időnként kellemesen és andalítóan hintáztatja az ágat, azért az sem utolsó.

Aztán, ha már említettük, ott a szél, a friss levegő. Az ammóniával telt pára itt ismeretlen.

És ott a napfény és az UV. Míg tyúkjaink az udvaron kalandoznak, szálláshelyükön egynémely kórokozók épp a haláltusájukat vívják. Penészgombáknak esélyük sincs.

De most ugorjunk az időben, sőt ugorjunk egészen sokat az időben egészen idáig:

Futurisztikus hatású tyúkól. Mégsem hibátlan!
Kép: Heinicoop

Ezt a képet most nem fogjuk részletesen elemezni, de később visszautalunk rá. Ami jól látható, hogy az ülőrúd (egy, vagy több), a tyúkól legfontosabb berendezési tárgya. (Nem, nem a tojóláda a legfontosabb, az csak nekünk praktikus, hogy ne kelljen keresgélni a tojásokat.) A képen látható ól teljesíti még ezen kívül az ól két másik legfontosabb követelményét:

szellőző, szellőztethető
tisztán tartható, fertőtleníthető

Az a tyúktartó, aki a képet idegenkedve nézi, vizsgálja meg az ólját legalább ebből a két szempontból. Figyelem! A reggel kinyitott ajtó nem szellőzés, a kiseprés, alom kikotrás pedig nem fertőtlenítés. A párazáró OSB lap pedig pont ugyanolyan messze áll a természetességtől, mint a műanyag fal. Utóbbiba viszont nem bújnak atkák. Sajnos azt kell mondanunk, hogy az egykori parasztházak melléképületi, belül sima felületű meszelt óljai mérföldekkel rávernek a jelenleg interneten keringő háztáji tyúkól megoldásokra, mind praktikumban, mind higiéniában és úgy összességében tyúkismeretben. De térjünk vissza eredeti témánkhoz és beszéljünk az ülőrúdról.

A tyúkok általában délután 5-6 óra között foglalják el az ülőrudakat és kezdik meg pihenésüket, amely reggel 6-8 óráig tart (2.). Az ülőrúd tehát nem mászóka, nem játszóeszköz, hanem a nagybetűs Pihenőhely, melyen az állatok sok-sok órát töltenek. A tyúkok pihenését, alvásminőségét, regenerálódási lehetőségeit nagyban befolyásolják az ülőrúd tulajdonságai. A nem megfelelő anyagú, méretű, profilú és elhelyezésű ülőrudak nemcsak a pihenést lehetetlenítik el, hanem a tyúkok egészségére és közérzetére is tartósan rossz hatással vannak.

Az ülőrúd anyaga

Fa, fém, gumibevonatos fém, műanyag (kemény poliuretán) – az ülőrudak sokfélék lehetnek. A hazai háztáji gyakorlatban leginkább fából készülnek, mely ellen nincs is kifogásunk, ha a felület ép, repedésmentes, a fa toxikus anyaggal nem kezelt és a rendszeres fertőtlenítés nem marad el. A tyúkatka (Dermanyssus gallinae) elleni küzdelemben számos más megoldás mellett még napjainkban is tartja dobogós helyét az ól rendszeres és alapos meszelése. Meszeljük a fa ülőrudakat is!
A fémrudakat mellőzzük: a hőelvezetés miatt kevésbé komfortosak és könnyen csúszóssá válnak. Megfigyelték, hogy a fém ülőrúdon pihenő tyúkok környezetüket hidegebbnek érzik, ezért fejüket gyakrabban dugják a szárnyuk alá, mint a fa, illetve a műanyag ülőrudak esetében (3.).

Az ülőrúd mérete

Állatonként legalább 15 cm helyet határoz meg az idevonatkozó rendelet (4.), ökológiai tartásban 18 cm a minimum (2.), ezt azonban ne centizzük ki. Egyrészt, mert ez már annyira minimum, hogy még a bio tyúkokkal nagyvonalúnak tűnő követelmény sem éri el a hatvanas évek általános 20 cm-es ajánlását (5.), másrészt pedig a helyigény az adott tyúkfaj testméreteitől erősen függ. Vegyük továbbá figyelembe, hogy ha az állományt több ülőrúdon osztjuk el, akkor szabad helyekre van szükség a rudak közötti közlekedésre-helyezkedésre.

Az ülőrúd keresztmetszete (profilja)

Az egész ülőrúd-téma legkritikusabb pontjához érkeztünk és ebben a pillanatban felejtsük is el a romantikus betűtípusú, színes-szagos magazinok DIY ajánlásait (csábos fotók pedig, még tapéta is van az ólban, meg vintage csipkefüggöny), felejtsük el a raklapokat (valaha vége lesz egyébként a raklap-fétisnek?), de felejtsük el a „találtam pár lécet, jó lesz az” tákolmányokat is. Az ülőrúd profilja nem divatkérdés, nem „szerintem”, meg „remekül újrahasznosítottam”. A megfelelő keresztmetszeti méreteket és kialakítást egyetlenegy tényező határozza és határozhatja meg és ez a tyúk lába. Tyúklábbal pedig ne vitatkozzunk.

A tyúk pihenéskor ülő testhelyzetet vesz fel, talpain és tarajos mellcsontján támaszkodik, mindeközben ujjait kissé behajlítja. Fontos tudnunk, hogy a tyúk alapvetően a talpán támaszkodik és nem markolja úgy az ujjai köré az ágat, mint például egy papagáj. A tyúk számára nem kedvező és nem is kényelmes, ha az előre és a hátra néző ujjai összeérnek.

Ha most az Olvasó arra számít, hogy e felvezetés után egy három hónapja kifejlesztett, piezoelektromos, automata állományszámlálós, fűtőszálas, légfrissítős, rádiós okosülőre készülünk rábeszélni, amit csak és kizárólag nálunk rendelhet meg, nem, szó sincs róla. Nincs itt új tudomány, se spanyolviasz. Ahogy azt már 1960-ban is (5.) megírták a leendő ezüstkalászos gazdáknak: a jó ülőrúd 5-7 cm széles, 3-5 cm magas léc, mely a szélesebb lapján vízszintesen fekszik, a felső két éle pedig lekerekített (fektetett D profil).

A megfelelő szélesség és a vízszintes elhelyezés kíméli a tyúk talpát és pihenés közben könnyebb egyensúlyozást biztosít. Bármily ésszerűnek tűnik ez, mégis gyakori, hogy a leendő tyúktartó lelkesen nekiáll az udvaron, készít egy keretet, a keretre rászögel pár lécet, majd az egészet benn az ólban ferdén a falnak támasztja. Aki nem érti, mi ezzel a gond, az legyen szíves mezítláb fellépkedni ezen a megoldáson. A tyúk talppárna betegségéről, a talpfekélyről értekező szakirodalom rendszerint meg sem említi az ülőrudakat (esetleg csak azok lekerekítetlenségét), mivel a cikkíró szakember fejében meg sem fordul, hogy egyes gazdák éjszakánként a léc élén pihentetik az állataikat.

Ha ülőrudat készítünk, anyagbeszerzés előtt nézzünk rá azért a tyúkjainkra. Mivel egy brahmára, ugye, némileg másképp méretezünk, mint egy fríz tyúkra. Kis- és középnehéz testű fajták esetén kiindulhatunk a 48x28 mm keresztmetszetű bramac lécből (ennél kisebb keresztmetszetű lécet ne vegyünk!), vagy tegyünk fel 48x38-as lécet; nagyobb áthidalandó távolságok, vagy nagyobb teher esetén pedig már a zárólécek közül válasszunk (48x48, 58x58, 78x58, 78x78) a tyúk fajtájához és lábméretéhez is igazodva.

Amit ne felejtsünk el: a lécek felső két élét (a mellcsont és a tyúk ujjainak védelme érdekében) minden esetben le kell kerekíteni (erről szólna a fekvő D alakú profil), de egy-egy ferde élletörés a minimum. Egy általános iskolás gyerek is képes lecsiszolni, szóval hagyjuk a kifogásokat. Egyébként ez a probléma a fenti, futurisztikus tyúkól léceivel is. Emlékszünk még a faágakon alvó tyúkokra? Helyes.

Természetesen kör, vagy ovális keresztmetszetben is gondolkodhatunk, ekkor azonban nagyobb átmérőt kell választanunk, mert mint mondottuk, a tyúk nem markol, hanem talpal. A fán sem a vékony ágakon, ágvégeken ül meg. A seprűnyelet, régi karnist, létrát felejtsük el (a létra kérdésére még visszatérünk!). Kör keresztmetszet esetén minimum 8 cm-es átmérőt válasszunk. Használhatunk természetes ágat is, azonban soha ne felejtsük el, hogy egy ól belsejében vagyunk, ahol a tyúkatkák, penészgombák és egyéb leendő lakótársak csak az alkalomra várnak. Háncsolt ágat használjunk, vagy válasszunk pl. 80-100 mm-es kéreg nélküli akác oszlopot. Ne azzal foglalkozzunk, hogy az ólból természetközeli bemutatóvitrint varázsoljunk, az ól egy éjszakai szállás. Legyen tiszta, száraz, élősködő- és ragadozómentes, kényelmes, járjon benne a levegő. Egyszóval jót lehessen benne aludni. A tyúkokat csak ez fogja érdekelni. És hogy reggel ki legyenek engedve.

Az ülőrudak elhelyezése

Alapvetően törekedjünk arra, hogy az ülőrudak azonos magasságban legyenek, így elejét vehetjük a hatalmi harcoknak. Magasabb helyen aludni alapvető biztonsági- és presztízskérdés egy tyúk számára, még akkor is, ha életében nem látott rókát, hiszen joggal tarthat attól is, hogy a többiek a fejére potyogtatnak.

Két ülőrúd vízszintes távolságára rendelet (4.) adja meg a minimumot, ez 30 cm, az ökológiai gazdálkodásra ajánlott 35-40 cm-es (2.), illetve az egykor ajánlott 40 cm-es (5.) távolságot megfelelőbbnek tartjuk. A fal mentén futó ülőrúd a faltól minimum 20 cm távolságra legyen.

A vízszintes keretre erősített ülőrudakat szokásosan 100-120 cm magasságban, a keletre-délkeletre tájolt ablakkal szemben helyezzük el. Kis létráról ne feledkezzünk meg. Az alvóhely közelében rácsos résszellőzőkkel biztosíthatjuk a megfelelő légmozgást, ezeket télen sem szabad letakarni! A tyúkok hidegtűrők, a párától (főleg az ürülék párájától) viszont megbetegednek.

Az ülőrudak alatti terület trágyázóhelynek számít, takaríthatósága és fertőtleníthetősége kiemelten fontos. Ha teszünk fel trágyafogó deszkát, akkor annak ezeket a feltételeket maradéktalanul teljesítenie kell. Sajnos égetnivaló megoldásokat sokkal gyakrabban látni, mint valóban higiénikus és praktikus kivitelezésű trágyafogót.
Tojóládákat pedig akkor sem teszünk az ülőrudak alá, ha trágyafogót szereltünk fel. Nem és nem.

Mikor kapjanak a tyúkok ülőrudat?

A felnőtt tyúkok mindenképp igénylik, a fiatal egyedeknél viszont a még hajlékony mellcsonttaraj védelme miatt 6 hetes korig ne erőltessük. A tarajcsont elcsontosodása nagyjából a 12. hétre fejeződik be, ezért a mellcsont görbülés megelőzése érdekében a csirkék ülőrúd kialakítására különös gondot kell fordítani.

Képelemzés

Eddigi ismereteink birtokában elemezzük az alábbi képet! Ne olvassunk tovább, míg nem találtunk legalább 3 hibát.

Legyünk kritikusak az interneten keringő DIY megoldásokkal szemben.
Kép: Christie Lagally

Túl azon, hogy a tyúkólak esetében a betegségek és a tartósan megtelepedő külső élősködők miatt már dédszüleink is sima, résmentes, meszeléssel fertőtleníthető belső felületekre törekedtek, illetve hogy felnőtt állományban az infralámpának nincs keresnivalója (ld. Tyúkok a zimankóban c. írásunkat), koncentráljunk az ülőrúdra, mely ugyebár a tyúkól legfontosabb berendezési tárgya.

A kör alakú rúdprofil önmagában nem lenne baj, de nem ekkora átmérővel. A támaszkodó szegycsontnak kényelmetlen és nehezebb rajta egyensúlyozni.
Vegyük észre továbbá, hogy a rúd teherbírása sem megfelelő, meghajlik a tyúkok súlya alatt.
Számoljuk meg az egyes szinteken pihenő állatokat. A kép jól tükrözi azt az általános megfigyelést, hogy a tyúkok, fán éjszakázó őseik ösztöneit követve a magasabban lévő helyeket preferálják. A különböző magasságú ülőrudak, főleg, ha felül kevés a hely, megnehezítik a nyugodt pihenést az állandó helyezkedés és a veszekedések miatt. Most képzeljük el, hogy egy tyúk szeretne leszállni a legfelső szintről, vagy egy feltolakodó társa miatt egyensúlyát veszti. A szintben alatta lévő rúdon sincs elég hely, de még kettővel lejjebb is egy másik tyúkra esne. Rövidek a rudak, sok a szintfokozat és teltház van. Marad az ól padozatára ugrás (esés) és máris jó úton vagyunk a lábsérülések felé. Ennél rosszabbat már csak akkor tehetnénk, ha falhoz támasztanánk egy létrát. Értsük meg, hogy az esti pihenésre készülő tyúkok nem egyenletesen fognak elrendeződni az egyes szinteken, mint a helyjegyet váltott színházlátogatók, de ha mégis így lenne, nem fognak másnap reggel – először az alsó fokokat ürítve – katonás rendezettséggel távozni.
Az ülőrudak elhelyezésénél, főleg ha azok nem egy magasságban vannak, nagyon kell ügyelni rá, hogy a tyúkok ne egymásra ürítsenek. A (tyúkfajtától is függően) javasolt minimum 35-40 cm-es rúdtávolság az egy szintben lévő rudakra vonatkozik, ferde síkban édeskevés.
A falhoz legközelebb eső rudat pedig minimum 20 cm-re rakjuk a faltól. Ez egyrészt a tyúkok kényelme miatt van. Ó, nem a szélső sorral lesz probléma. Lásd a képet. A tyúkok feltelepednek falközelbe is, de többnyire csak fejjel a fal felé fordulva férnek el. És most képzeljük magunkat az egy szinttel lejjebb pihenő tyúkok helyébe... A 20 cm távolság másrészt pedig a mi saját érdekünk, mivel nagyságrendekkel könnyebb a padlót tisztán tartani, mint a naponta lefosott falat. (Főleg, ha utóbbi fából van.)

Küldj képet!

1. Szilágyi, M. (szerk.) (2001): Baromfi a parasztgazdaságban. In Magyar Néprajz, Vol. 2. , Akadémiai Kiadó, Bp.

2. Zámbó, S. – Mátray, Á. (2001): A biobaromfi tartása. Mezőgazda Kiadó, Bp.

3. Pickel, T., Schrader, L., Scholz, B. (2011): Pressure load on keel bone and foot pads in perching laying hens in relation to perch design. Poultry Science, 90(4):715-24.

4. 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól

5. Mezőgazdasági alapismeretek (1960). Ezüstkalászos gazdatanfolyamok tankönyve. Kossuth Nyomda, Bp.