Kiskérődzők vemhességi toxémiája

Vemhességi toxémia, ikerbárány-betegség, vemhességi ketózis, vemhességi zsírmáj-szindróma – számos elnevezéssel illetik az utolsó trimeszterben járó kiskérődzők energiahiányra visszavezethető, korai felismerés és kezelés nélkül sajnos rendkívül magas halálozási aránnyal járó megbetegedését. Elsősorban a két, vagy több magzattal vemhes, idősebb, az utolsó trimeszterben hiányosan táplált, illetve az utolsó trimesztert túl soványan, vagy jelentős túlsúllyal megkezdett anyák a leginkább veszélyeztetettek.

Kiskérődzők esetében a magzati növekedés döntő hányada (70-80%) az utolsó trimeszterre esik, emiatt ebben az időszakban jelentősen megnő a vehem energiaigénye. Egy vemhes szarvasmarhához viszonyítva egy kiskérődző a saját testtömegéhez képest arányaiban nagyobb vehemet hordoz. A magzatok számától függően a létfenntartó szükséglet akár másfélszeresére is szükség lehet a vemhesség utolsó heteiben; miközben a feletethető takarmány mennyiségét a bendőkapacitás és a csökkenő étvágy, a magas energiatartalmú abrak etetését pedig a bendőacidózis veszélye korlátozza. A negatív energiamérleg miatt megkezdődik az anyaállat saját zsírkészletének mobilizálása. Ha az energiahiány jelentős, a testzsír fokozott felhasználása a máj túlterheléséhez, annak elzsírosodásához, a vér ketoacidózisához és az anyaállat pusztulásához vezet.

A vemhességi toxémia során lezajló, zsírmetabolizációból eredő, életveszélyes ketoacidózis a vér pH csökkenését, savasodását jelenti. Mint fogalom, nem keverendő a bendő acidózisával.

A vemhességi toxémia előrehaladott eseteiben az anyaállat élete a vemhesség megszakításával, vagy már azzal sem menthető meg. A betegség korai felismerése és az időben érkező segítség ezért létfontosságú mind az anya, mind a leendő utódok szempontjából. Cikkünk ebben kíván segítséget nyújtani.

A vemhességi toxémia kialakulásának hátterében mindig az éhezés áll, ez azonban nem feltétlenül éheztetésből adódik. Ad libitum jó minőségű széna, kiegészítő abrak és kényeztetés mellett is kialakulhat toxémia. Hogy miképpen, azt az alábbiakban látni fogjuk. Gondolatmenetünk egyszerű lesz és remélhetően rávilágít a megelőzés lehetőségeire illetve azokra a szituációkra, amelyek az anyákra és magzataikra könnyen veszélyessé válhatnak. Lássuk tehát sorjában, mi vezethet egy vemhes anya éhezéséhez!

▷ Eleve nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű és/vagy megfelelő minőségű takarmány.

▷ A takarmány biztosított, de az állat valamiért nem képes azt elfogyasztani.

▷ A tápanyagok az állat szervezetében rosszul hasznosulnak.

( ↑ Kattints a felsorolt okokra a részletekért! ↑ )

Az éhezéshez vezető szituációk részletes áttekintése után térjünk rá arra, miként ismerhetjük fel még időben a vemhességi toxémiát.

A vemhességi toxémia tünetei

Számos jel utalhat vemhességi toxémiára, ezek azonban egyáltalán nem specifikus tünetek, más problémát is jelezhetnek. Mindenesetre gyanakodjunk toxémiára, ha egy utolsó trimeszteres, ikervemhes kiskérődző a következő tüneteket mutatja (nem feltétlenül mindegyiket):

  • elhúzódik a csoporttól,
  • kedvenc gazdáját nem üdvözli,
  • közömbös, kedvetlen,
  • étvágytalan,
  • nem érdekli az abrak, a csemege,
  • keveset, vagy kicsiket bogyózik,
  • keveset iszik,
  • gyakran lefekszik pihenni, aluszékony,
  • lábai bedagadnak,
  • bizonytalanul jár,
  • céltalanul botorkál,
  • látása romlik,
  • remeg, erőtlen,
  • nehezen áll lábra, vagy képtelen felkelni,
  • eszméletlen,
  • elvetél.

Diagnózis

A vemhességi toxémia előzményeként, vagy kísérőjeként más probléma is fennállhat, ami elterelheti a figyelmet a toxémiáról. Ilyen betegségek például a láb sérülése, a lábvégbetegségek, a hipokalcémia (mely szubklinikai is lehet és inkább a vemhes juhokra, mint a kecskékre jellemző), a hipomagnézia és a férgesség. Utolsó trimeszterben bekövetkező legyengülés és vetélés esetén a chlamydiosis lehetőségét se vessük el. A neurológiai tüneteket mutató állatok esetében számításba kell venni minden olyan kórokot is, mely esetleg nincs is összefüggésben a vemhességgel. Ezek például a polioencephalomalacia, a liszteriózis, az enterotoxémia vagy a veszettség.

A vemhességi toxémia specifikus jellemzője, hogy ketonanyagok jelennek meg a vérben és a vizeletben. Előbbit jellemzően a vérszérum vagy a plazma megnövekedett béta-hidroxivajsav (β-hidroxi-butirát) szintje, utóbbit pl. a vizelet magasabb acetoacetát (acetecetsav) és aceton szintje mutatja. A vizelettel és a kilélegzett levegővel is távozó aceton szagát az érzékenyebb orr is észlelheti, de szaglászás helyett inkább szerezzünk be olyan vizeletvizsgáló tesztcsíkot, mely a ketonuria azonnali kimutatására alkalmas.

Ezek a gyorstesztek általában több paramétert is mérnek egyidejűleg (minél többet, annál drágábbak). Ne költsünk feleslegesen, koncentráljunk kifejezetten a ketonuriára, így egy 50 darabos tesztcsíkcsomaghoz már 1000 Ft körül hozzájuthatunk (pl. KetoPHAN). Tipp: ne a gyógyszertárba menjünk, diagnosztikai eszközökre szakosodott üzletet keressünk.

A tesztcsík használata egyszerű: tarthatjuk közvetlenül a vizeletsugárba, vagy belógathatjuk a gyűjtött vizeletmintába. A tesztcsík elszíneződő részét ezután összehasonlítjuk a termék dobozán található színskálával. Minél sötétebb színt kapunk, annál rosszabb a helyzet.

Az alábbi, szemléltető videóban egy házilag barkácsolt vizeletgyűjtő eszközt is láthatunk.
(Forrás: Checking a doe for ketones in her urine to check for ketosis, beccazz211, Youtube)

A vemhességi toxémiát vércukorszint méréssel nem lehet megbízhatóan kimutatni. A vemhességi toxémiában szenvedő állatok energiamérlege negatív, így általában a hipoglikémiát feltételezzük, ez azonban az esetek csak egy részére (és vélhetően főleg az alultáplált anyákra) igaz. A vércukorszint azonban lehet normális, sőt, magas is. Utóbbira inkább az elhízott állatok esetén számíthatunk. Mindenesetre, ha az anya vizelettesztje közepes, vagy magasabb szintű ketonuriát mutat és az anya túlsúlyos, illetve ha a lábai dagadnak, érdemes egy vércukormérést is végezni, mert annak eredménye befolyásolhatja a vemhességi toxémia kezelését. Extrém esetben az is elképzelhető, hogy nem a glükózt, hanem az inzulint kell pótolni.

Különösen a vemhesség utolsó hónapjában fontos, hogy ha az állat szokatlan viselkedése miatt a vemhességi toxémia gyanúja merül fel, a vizeletteszt eredményétől függetlenül ne zárjuk ki a hipokalcémia lehetőségét sem. Az elhasalt, állán fekvő, a finoman remegő fejű, fülű, ajkú, a mozdulatlanul álldogáló, a didergőnek tűnő, a hűvös fülű, normálisnál alacsonyabb testhőmérsékletű és a szokatlanul tág pupillájú állatokra nagyon figyeljünk oda, mert kalciumpótlás nélkül akár fél nap alatt elveszíthetjük őket. A kiskérődzők ellés előtti hipokalcémiája jellemzően nem a laktáció beindulásához, hanem a javarészt az utolsó trimeszterben zajló magzati csontmineralizációhoz kötődik, így akár ellés előtt 3 héttel is belefuthatunk. Elsősorban az ikervemhes juhok veszélyeztetettek. Hipokalcémia természetesen előfordulhat a laktáció első hónapjában is.

Amit nagyon elszúrhatunk: ha szódabikarbónával bendőacidózisra kezeljük a hipokalcémiás állatot. Felerősíthetjük vele a tüneteit.

A vemhességi toxémia kezelése

A vemhességi toxémia sikeres kezeléséhez elengedhetetlen a betegség mielőbbi felismerése. Legyen szemünk az étvágytalan, a félrehúzódó, vagy a gyakran lepihenő anyákra és menjünk utánuk a kis tesztcsíkkal. A vemhességi toxémia kezelése alapvetően az energiamérleg kiegyensúlyozására, azaz a megfelelő energiasűrűségű takarmány bevitelének biztosítására és ezzel párhuzamosan a máj terhelésének csökkentésére irányul. Az eset súlyosságától függően továbbá szükség lehet az öntudat, az étvágy, a mozgásképesség, vagy a bendőműködés helyreállítására.

Előrehaladott toxémia esetén sajnos számolnunk kell azzal, hogy választanunk kell az anya és a magzatok élete között, de lehet, hogy egyiküket sem fogjuk tudni megmenteni. A vemhességi toxémiát az idő nem gyógyítja, sőt. A vehem óráról-órára, napról-napra nő, miközben az anya maradék ereje is felmorzsolódik.

Kivételt jelentenek azok az esetek, amikor az anyai szervezet elengedi a magzatokat. Ilyenkor a vehem elhalása miatt az anyaállat szervezetének energiaellátása váratlanul stabilizálódni látszik, hogy aztán a ketózis helyett a bomló vehem tegye próbára az állat szervezetét.

Mint már a diagnózis fejezetnél említettük, a vemhességi toxémiának nincs olyan, az állat viselkedésében megnyilvánuló speciális tünete, mely ne lehetne valamilyen más betegség, vagy probléma jele. Ezért nagyon fontos, hogy tartsunk otthon tesztcsíkokat, melyekkel megerősíthetjük a vemhességi toxémia gyanúját, illetve mindig maradjunk nyitottak arra a lehetőségre, hogy a vemhességi toxémiával párhuzamosan más betegség is fennáll (emlékezzünk rá, hogy sok esetben előzményként van jelen a kórtörténetben egy másik betegség).

Különösen veszélyes, ha a vemhességi toxémia mellett esetlegesen fennálló hipokalcémiát nem kezeljük, mert utóbbi gyorsan el tudja vinni az állatot. De hogy mondjunk egyszerűbbet, hiába várjuk, hogy erőre kapjon az állat, ha annak olyan rossz állapotban van a körme, hogy huzamosabb ideig nem képes a lábán állni.

Tegyük fel tehát, hogy van tesztcsíkunk, sikeresen vizeletmintát is vettünk a kecskétől (hát igen, ez a része nem egyszerű). Hogyan tovább?

▷ Ha a tesztcsík „neg.” (negatív teszt) értéket mutat

▷ Enyhe és mérsékelt ketózis esetén (halványlila - közepes lila tartomány)

▷ A tesztcsík sötétlila elszíneződése esetén

( ↑ Kattints a kapott teszteredményre a teendőkért! ↑ )

Útravaló

A vemhességi toxémia az utolsó trimeszterben lévő kiskérődzők, leginkább az idősebb, ikrekkel vemhes anyák energiahiányra visszavezethető, gyakorta végzetes kimenetelű megbetegedése. Megelőzésében fontos szerepe van a vemhesség első két trimeszterében végig megtartott - fogyás és jelentős elhízás nélküli - jó testkondíciónak és az utolsó trimeszter növekedő energiaigényét fokozatosan követő takarmányozásnak. Emellett a vemhes állatokat érő stresszhatásokat minimális szintre kell szorítani, beleértve ebbe a környezeti hőmérséklet szélsőségeit, a zsúfoltságot és a szállítással, vagy átcsoportosítással járó stresszt.

További teendőink (a vemhességi toxémiával összefüggésben) az utolsó trimeszter közeledtével:

  • az anyák parazitamentesítése,
  • az anyák körmeinek ellenőrzése,
  • ketonuria kimutatására szolgáló tesztcsíkok, propilén-glikolt tartalmazó készítmény és/vagy bendővédett cukor, B-komplex, kalcium és Ruminogén beszerzése,
  • ha módunkban áll: bendővédett niacin beszerzése,
  • juhtartóknak: pupilla fényreflex ellenőrzésének elsajátítása,
  • ráérőknek: kismamafotózás.

Jó egészséget kívánunk!


Büszkén. Tüllben. | Fotó: Roots and Refuge Farm

Bónusz

Vemhességi toxémia elsősegély alapcsomag nyereményjáték!

Facebook oldalunkon ketonuria kimutatására szolgáló tesztcsíkokat és propilén-glikolos készítményt nyerhetsz 2020. január 13-ig tartó játékunkban. Fotózz le egy legalább már egyszer ellett nőstény kecskét, vagy juhot az állományodban és kattints ide: nyereményjáték.


Ha a cikkel kapcsolatban kérdeznél, írj ide: info[kukac]debra24[pont]hu
Vagy itt is üzenhetsz: Debra 24

Olvasgatnál még kecskeségeket, birkaságokat?

Ismeretterjesztő Hétpróbánk 1.
Ismeretterjesztő Hétpróbánk 2.
Tejelő kecskék féreghajtása
Kiskérődzők hipotermiája
Dudortérkép (feji, nyaki duzzanatok lehetséges okaival)
Garázda gyomorféreg
Toklászos széna veszélyei
Mennyi káposztát ehet egy kecske
Az a fránya bálamadzag

Irodalomjegyzék

Király, P. (2015). A ketonuria előfordulása és hatásainak vizsgálata egy tejtermelő tehenészetben. Állatorvostudományi Kar, Szent István Egyetem.
Matthews, J. (szerk.) (2016). Diseases of the Goat. 4th Ed.. Wiley-Blackwell
Roszkos, R. (2019). Májvédő anyagok a tejelő szarvasmarha takarmányozásban. Agronapló 2019/11. p. 42-44.
Sargison, N. (2008). Sheep Flock Health: a planned approach. Blackwell Publishing, Oxford. p.98-102.
Saun, R. V. (2000). Common Nutritional and Metabolic Diseases of Goats. Department of Veterinary Science, Pennsylvania State University.