Debra 24 | társ- és haszonállataink jóllétéért

Mégis hogy tartsuk be a használati utasítást, ha az nem is áll rendelkezésünkre?
Sehogy.
Hogyan kerülhetünk ilyen helyzetbe? Lássunk néhány szituációt!

1. Átruházott maradék-, vagy háznál kimért gyógyszerek zacskóban, ételtartós dobozban. „Nekem bevált.” „Baja nem lesz tőle.” „Nekünk ezt írta fel az állatorvos.” Ez a legdurvább off-label, amit csak el lehet képzelni. Nem is ragozzuk. Gyógyszeres kezelésre vonatkozó, jövőbeli kért-kéretlen tanácsokkal kapcsolatban legalább ezt jegyezzük meg:
   
   A jó szerencsét és a hozzáértést ne keverjük össze!!
   
   Ha pedig végül mégis állatorvoshoz fordulunk, legalább annyi tisztesség legyen bennünk, hogy nem titkoljuk el, mit adtunk be korábban az állatnak.


2. Állatorvostól kapott, nagy kiszerelésből származó állatgyógyszer kimérve. (Néhány szem tabletta, vízben oldható por, fecskendőbe felszívott gyógyszer stb.).
   Bármit is kaptunk, az eredeti kiszereléshez mindig tartozik használati utasítás, kérjünk róla egy másolatot. Szóbeli tájékoztatással ne elégedjünk meg! Minimum egy kézzel írt lap legyen mellékelve a kiadott gyógyszerhez, melyen rögzítve van mikor, mennyit, hogyan kell a gyógyszerből adagolni.

3. „Volt-nincs” használati utasítás.
   Maradék gyógyszerek, eredeti csomagolással együtt kidobált használati utasítások esete.

Ha egy termék feladja a leckét, segítünk: info[kukac]debra24.hu

A beazonosíthatatlan valamint a lejárt gyógyszereket ne rakosgassuk, adjuk le a patikában!

Indulhat a házipatika ellenőrzése. | Fotó: Henderson County

Az állatgyógyászati készítmények használati utasításának 7. pontjában egy fontos fogalommal találkozhatunk. Íme, egy kiragadott példa (részlet egy antibiotikum használati utasításából):

Célállat faj. Mit jelent ez?

Az állatgyógyászati készítményeket konkrét állatfajok konkrét állategészségügyi problémáinak orvoslására fejlesztik. A célállat faj olyan állatfaj, melynek kezelésére a készítmény alkalmas, bizonyítottan hatásos és biztonságos.
A gyógyszermérgezések jelentős hányada abból származik, hogy a gyógyszer valamilyen okból nem célállatfaj szervezetébe kerül.

A használati utasításban nem említett állatfajok, azaz nem célállatfajok számára gyógyszert beadni csak és kizárólag az állat saját állatorvosának írásos utasítása mellett szabad.

A gyógyszerek maradványanyagai és metabolitjai változatos módon raktározódhatnak az élő szervezetben, vagy ürülhetnek ki abból. Emiatt az élelmiszertermelő (hús-, tej-, tojáshasznú) állatok egy fajon belül is külön kategóriákba kerülhetnek. Ha tehát, mint fenti példánkban is, a célállatfaj nem házityúk, hanem nevesítetten brojlercsirke, akkor a készítmény árutojást termelő tyúkok számára önkényesen nem adható!! Ezt az állati termékeket fogyasztó emberek egészségének védelme indokolja.
Kapcsolódó cikkünk: Tojótyúkok engedélyezett antibiotikumai

A célállatfajok szempontjából nem mérvadó, hogy milyen hasonlatosságokat, párhuzamokat ismerünk, vagy képzelünk egyes állatfajok között. Egyes gyógyszerek például minden kérődzőnek adhatók. Más gyógyszerek csak húshasznú kérődzőnek. Vagy például juhnak igen, kecskének nem. Kutyának igen, macskának nem. Gyereknek igen, kutyának nem. Annak eldöntését, hogy a konkrét készítmény nem célállat fajnak adható-e (és mégis milyen módon és milyen dózisban), minden esetben hagyjuk a saját állatorvosunkra.

Az a jótét lélek, aki tanácsot adott nekünk az interneten, mely szerint az ő állatorvosa is ezt, vagy azt a szert írta fel off-label az állata számára (=hallomás) nem fog felelősséget vállalni sem azért, ami a mi állatunkkal történik, sem az általunk fogyasztott vagy értékesített állati termékekben megjelenő szermaradványokért.

Szándékolatlanul, figyelmetlenségből, vagy gondatlanságból is bekerülhet állatgyógyszer nem célállatfaj szervezetébe. Ne mossuk kezeinket, ezek az esetek gondosabb, megfontoltabb gyógyszerkezeléssel igenis elkerülhetők. (Mivel cikksorozatunk főcíme: Jó szándék, rossz gyógyszer, az ártó szándékból eredő gyógyszermérgezéses esetekkel jelen írásunkban nem foglalkozunk.)

Példák:

• gyógyszertévesztés az állattartó részéről (Algopyrin – Algoflex), pl. az otthoni humán és állatpatika nincs elkülönítve,
• a humán készítmények tárolása nem megfelelő, az állat hozzáfér gyógyszerekhez, vitaminokhoz, étrendkiegészítőkhöz,
• az állat hozzáfér más állatfaj gyógyszeréhez, gyógyszeres takarmányához, gyógyszeres itatóvizéhez, más állatfajon külsőleg alkalmazott hatóanyaghoz (nyakörv, cseppek, krémek)
• gyógyszerezett állat húsának, tejének, tojásának elfogyasztása (ez elsősorban a rezisztencia gyors terjedése miatt veszélyes).

Egyetlenegy szem elgurult humán fájdalomcsillapító tabletta is véget vethet egy macska életének. Paracetamol (acetaminofen) hatóanyagú tabletta elfogyasztásának sajnálatosan gyakori következménye látható ebben a videóban.

Ha egy állatgyógyászati készítmény célállatfaja például a macska, adható-e az adott készítmény kivétel nélkül minden macskának?

Trükkös kérdés, igaz?

Erről a témáról azért kell külön beszélnünk, mert erre az aprónak tűnő, mégis jelentős fontosságú részletre a termékek csomagolásán, webáruházak rövid terméktájékoztatójában nem szokás kitérni. A kérdéssel a használati utasítások 5. (Ellenjavallatok) és 12. (Különleges figyelmeztetések) pontja foglalkozik. (Ezért se dobjuk ki!).

Ahogyan az emberek, úgy az állatok szervezetének állapota, tulajdonságai, működésmódja is megváltozhat, módosulhat az életkor függvényében és bizonyos életszakaszokban. Ez pedig hatással lehet egyes gyógyszerhatóanyagok felszívódására, szervezetben történő eloszlására és az átalakítási, semlegesítési folyamatokra.

Mindenképpen olvassuk végig a használati utasítást, különösen annak már említett 5. és 12. pontját, ha a kezelni kívánt állat:

• fiatal ( növekedésben lévő csontokra veszélyes hatóanyagok),
• idős ( csak egészséges máj- és veseműködés mellett használható gyógyszerek),
• vemhes ( magzatkárosító, vagy vetélést okozó hatóanyagok),
• szoptat ( anyatejjel ürülő, újszülöttet károsító hatóanyagok),
• egyidejűleg valamely más betegséggel is küzd ( nem ép szervi funkciók okozta kockázatok).

Választóvíz lehet továbbá kérődzők esetében a bendő fejlettségi állapota (tehát pl. szopós állatnak adható a gyógyszer, de idősebbnek a bendő védelme miatt ugyanaz, ugyanúgy már nem); élelmiszertermelők esetében az életkor (azaz hogy az állat már termelésben van-e, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő biztosítható-e az állati termékeken). Egyes hatóanyagok toleranciája is változhat az életkorral, erre jó példa a csirkék kokcidiózis elleni ionoforos takarmánya, mely felnőtt állatoknak már nem adható.

Kapcsolódó cikkünk: Az ionofor mérgezés megelőzése

Alkalmazási mód alatt lényegében azt értjük, hogy a gyógyszer milyen úton-módon kerül be az állat szervezetébe. Például megetetjük, megitatjuk az állattal (szájon át: per os, PO), vagy mondjuk bőr alá szúrt injekcióban kapja a szert (szubkután, SQ). Épeszű ember nem választ más alkalmazási módot, mint ami eredetileg elő volt írva a termékre, tehát nem szív fel fecskendőbe ivóvízben beadandó szert és nem adja be azt intravénásan az állatának. Az otthoni, sikertelen gyógykezelés e pontba tartozó esetei a gyakorlatban ezért leginkább olyan kisebb hibákból származnak, melyeket bizony elkerülhettünk volna, ha elolvassuk a használati utasítás 8. és 9. pontját.

Mire figyeljünk?

1. Egyes szájon át beadandó gyógyszerek esetében lényeges, hogy a készítményt két etetés között, vagy épp ellenkezőleg, takarmánnyal együtt kell bevinni az állat szervezetébe. Jellemző példái ennek a ragadozóknak szánt antibiotikumok és antimikotikumok.


2. A szájon át adandó készítményeknél fordítsunk több figyelmet arra, pontosan mit kér a használati utasítás. Bár a per os gyógyszereknek legtöbbször a gyomor az elsődleges címzettje, azaz le akarjuk nyeletni a szert az állattal, ez nem minden esetben van így. Fontos kivételt képeznek pl. az íny nyálkahártyájáról felszívódó készítmények (pl. Sileo gél).


3. Egyes gyógyszeres fülcseppekkel hiába próbálkozunk, ha elfelejtettük elolvasni a tájékoztatóban azt, hogy fülcseppezés előtt fülmosás szükséges. A koszos, gennyes, sok szerves anyagot tartalmazó fülben a fülcsepp nem tudja kifejteni hatását.


4. Egyes bőrbetegségek esetén nem elegendő a külsőleges kezelés, mivel a probléma forrását a sampon, a kenőcs nem éri el. A megoldás tehát nem az, hogy végigpróbálunk az állaton minden vény nélkül kapható, kenhető és csepegtethető szert, hanem hogy állatorvoshoz fordulunk a problémával. Hasonlóképpen nem fogunk tudni kívülről elérni egyes fülgyulladásokat, ezeknél is más alkalmazási mód lesz célravezető (pl. szájon át beadott antibiotikum).

Oldalakat lehetne írni erről a problémáról, ugyanis nem csak azok az esetek tartoznak ide, amikor a számolás megy nehezen. Lássuk sorjában a buktatókat!

1. A legtöbb készítmény adagolása attól függ, hány kilós a kezelni kívánt állat. Nem sacc per kb., hanem le kellene mérni az állatot!


2. Macskáknak és kutyáknak szájon át gyógyszert beadni nem mindig egyszerű. Képzeljük el, hogy van egy moszkvai őrkutyánk és emiatt naponta 10-15 szem tablettát lennénk kénytelen letuszkolni a torkán, akárhányszor megbetegszik. Ez szerencsére nincs így, ugyanis a gyógyszergyártók arra törekednek, hogy az állat minél kisebb tortúrával kezelhető legyen. Így vannak alacsonyabb hatóanyag koncentrációjú tabletták kistestű kutyák számára és vannak lórúgásnyi dózist tartalmazó tabletták a nagytestűek számára. Nagyon kényelmes, hogy kis- és nagytestű állatot egyaránt 1-1 tablettával kezelhetünk, de egyben nagyon veszélyes is. Legyünk tehát nagyon észnél ezekkel a készítményekkel, ellenőrizzük, hogy megfelelő testtömeg kategóriára valót vettünk-e ill. az állatpatikában jól adták-e ki a felírt gyógyszert.


3. Banális dolog, de a gyógyszer túladagolása, vagy - épp ellenkezőleg - aluldozírozása olykor abból származik, hogy a gazda nem lát jól. Tehát menjünk oda a lámpához az istállóban, tegyük fel a szemüveget, hogy most kétszer vagy hétszer, 3 vagy 8.


4. Persze van, hogy a szemüveg sem segít.
   


5. Testtömeget mértünk, háromszor is elolvastuk az utasítást, precízen számoltunk, adagoltunk, az állat mégis a túladagolás jeleit mutatja. Mi történhetett?!
   
   A jelenség neve: relatív túladagolás.
   Relatív túladagolás származhat abból, hogy az állat szervezete nem úgy reagál a gyógyszerre, mint a nagy átlag. Ennek hátterében állhat az átlagostól eltérő szervi működés, pl. beszűkült máj-, vagy vesefunkció, szív- és érrendszeri megbetegedés, enzimhiány, stb.
   Idős állatok esetében a lassult anyagcserefolyamatok vezethetnek relatív túladagoláshoz. A gyógyszer egyszerűen túl sokáig marad az állat szervezetében. Relatív túladagolás szempontjából kockázati csoportba tartoznak továbbá a II. rész c) pontjában (Az életszakasz nem megfelelő) említett állatok.
   Egyéni, vagy fajtára jellemző gyógyszerérzékenység is állhat a háttérben, erről részletesen az I. rész d) pontjában írtunk.
   Jelentős kockázatot jelent továbbá az elhízás is, a többlet zsírtömeg ugyanis nem ugyanúgy vesz részt az anyagcserefolyamatokban, mint ugyanolyan tömegű izom. Számos különböző tanulmány foglalkozik azzal, hogy elhízott állatok esetében a mért testtömeget hogyan kell módosítani, korrigálni a dózisszámításokban. Az elhízásból eredő jelentős zsírtöbblet különösen a műtéti altatást komplikálja, mivel az altatószerek hatóanyaga az altatás alatt végig élénk interakcióban van a test zsírszöveteivel.


6. A relatív túladagolás ellentétpárja is előfordul, tehát amikor pontosan számított dózis mellett a kezelés mégis sikertelen, a várt eredmény elmarad, mivel a hatóanyag nem ér megfelelő koncentrációban a megfelelő helyre.
   Relatív aluldozírozás származhat abból, hogy a készítményt nem megfelelően alkalmaztuk. Erről már szó esett a d) pontban.
   Aluldozírozáshoz vezet továbbá szájon át alkalmazott gyógyszerek esetében, ha a felszívódás valamiért gátolt az állat szervezetében (gyulladás, paraziták), vagy a hatóanyag a tápcsatorna nem megfelelő szakaszán táródik fel (önkényesen széttört tabletta, nem bendővédett készítmény).
   Más esetekben a gyógyszer nem tölt elég időt az állat szervezetében ahhoz, hogy teljes mértékben kifejtse a hatását. Gondoljunk itt a kihányt gyógyszerekre, hasmenéses állatokra.

„Valami majdcsak hat!” felkiáltással a fél spájz, a házipatika, az árokparti gyomtársulás, hungarocell (megtörtént), gázolaj (megtörtént) megetetve, megitatva, rálocsolva, injektálva csak arra jó, hogy

• az állatnak olyan tünetei is legyenek, melyek már nincsenek összefüggésben az eredeti betegségével, ellenben teljesen más irányba viszik a diagnózist, főleg, ha az állatorvos előtt titokban marad, miket kapott az állat jó szándékból és az’ népi bölcsességből.
• a „gyógykoktél” egyetlen valóban hatásos összetevője használhatatlanná váljon, például, mert eltolódott a hatóanyagot tartalmazó oldat kémhatása, vagy akadályozottá vált a hatóanyag felszívódása. Amit ivóvízben kell feloldani, az ivóvízben legyen!! Nem kell mellé se almaecet, se vitamin, se… himalája só!
• súlyos gyógyszermérgezés lépjen fel, például ha az egyidejűleg alkalmazott készítmények ütközése miatt valamely hatóanyag koncentrációja kiugróan megnövekedik a vérplazmában; ha a hatóanyag lebontása gátlódik; vagy ha veszélyes anyagcseretermékek keletkeznek az egymásra hatásból. Nem jelentenek kivételt ez alól a „természetes” készítmények!

Minden, ami hat, az kölcsönhatásra is képes.

A hétköznapi gyakorlat szempontjából legfontosabb interakciókat a cikksorozat faji mellékleteiben mutatjuk be. Ezeket egyébként nem kell hatóanyagonként megjegyezni, bőven elég, ha minden esetben elolvassuk a használati utasítás ide vonatkozó pontját, vagy rákérdezünk az állatorvosnál, ez vagy az adható-e egyidejűleg.